Zsidó Piroska versei

Gombnyomás

A világ nem rossz,  a világ csak gyermeki.
S az ember sem lett gonosszá, csak
elveszi mi kell neki, hisz jár neki.
Kiért születne különben a kényelem,
a luxus és a máz,
ki venné meg, mit hat földrész,
s a földalatti mozgalom, no meg a földönkivüliek serege is tán,
ránkruház.
Egy gombnyomás, s az egész
világ minden öröme lábaink elé terül.
Egy gombnyomás: bejárjuk a világot, megtudjuk
 mi mennyibe kerül,
s házhoz kérjük
az üdvösséget.
Igen, diszcsomagolásban, persze...
Bárki megnyomhatja, akinek van mersze.

Ébredő erő

A létezés: fáj. A semmi mosolygós.
De az ember szívós állatisten,
Mert fájdalmat is vesz, ha akciós,
S csodákat szül, ha öröme nincsen.

A szenvedés itt van, belül
És ugyanitt van a magyarázat.
Szétdarabolódhatnék ebül,
Embersors ez is, nem gyalázat.

De a sötétség csak lengő kóc,
Mögötte fény van, s - Valami…
Hát visszatükrözöm, vén bohóc –
Kudarcot is be lehet vallani.

Itt van, tessék: ecce homo!
Nevessen rajtam, aki mer.
Aki soha el nem romoló,
Aki csak babéron hever.

Csendben

Ha csendben ülsz, bejön hozzád,
aminek nincs otthona:
hallatszik olyankor körülötted
a vizek, fák dala.
Olyankor tanulsz nagyra nőni,
Szigorú mederben folyni le,
Tanulsz suttogni, énekelni,
S megszólíthat a szél szíve.

Az utolsó lecke

A világot megismerni nem kunszt:
De az, hogy benne otthonra lelj.
Művészet, hogy – bár nem készültél mára -,
Minden kérdésre jól felelj.

Kihívás az is, hogy mosolyogva
Csámcsogj zsíros moslékjain.
S az is, hogy okosan merengj el
Szétpattant buborékjain.

Aztán nehéz még beszélgetni
Azokkal, akiket szeretsz.
Nekem legalább nem sikerült.
Tán ez volt a legsúlyosabb kereszt.

Ha sírtam, könnyeim letörölték
Szétszórt gyöngyeim összeszedték,
Tévútjaimról visszaküldtek,
Sikereimnek úgy örültek…

Széthordtak lassan. Mint a hangyák
Tojásukat, ha jön a vész,
Elmenekítettek magamtól, s így
Sosem lehettem egész.