Dimény H. Árpád versei

el-apa-d

ágy alól gyerekfej olajszagú a táska pa 
dlón lázasan kutat homlokcsókot ad mit hoztál csavart apa
játékbirkózás ne durvuljatok fiúk anya pa
ttan ne csikizz hagyj’ mán sír nem nyer sakktáblát felcsapa 
t s aztán a földet is szétlöki hol apa irány a pa
tak kockáspokróc a biciklin átvetve csak nézi a vizet a pa
rtról mint a gyárban savazza a vasat egy másik apa
egy másik világon hol gyűl holtak csapa
ta az ágy alól a barna szövetnadrág széle után kap a 
hogy szóljon lent a sötétben gyárcsarnok épül apa
és apró csavarokat gyűjt benne az űr nő ő apa
d valami olajos vér gravitál ásó kapa


fasza lenne

fasza lenne, ha minden fasza lenne,
nem ami volt és ami nem is lenne.
alászállnál, s a hold tornácán lengve,
csak ketten ülnénk egy kicsike csendbe'.

fasza lenne, ha minden fasza lenne,
alig-múlt se, a szemed hártya fedte.
elmondhatnád, lám, kiálltad a halált,
közben elaludtál, közben semmi se fájt. 

sötétben isten, véred ott forr benne,
gyere le, égi, gyere, küzdj meg vele.
apám rád vár, épp a kezét mossa,
összekulcsolva, meg is szappanozta.

hozzád régóta, hozzád már nincs közöm,
vágjad csak, öljed, apám, vagy én ölöm.
szép, ahogy lelkenként szálldos belőle
villám-szitakötők barnája és zöldje.

fasza lenne tudni, vagyunk valami,
hagyod szeretteink űrbe hullani.
fasza lenne, ha… te, világ fényréme,
apámhoz költöznél nyálkás földmélybe.

fasza lenne, ha sok ezer méterre 
létezne egy boldog élet B-terve.
talán könnyebben ki lehetne bINRI,
fasza lenne a versek helyett sírni.