Király László versei

Nyitott zsalu

Ebben a szobában
született nagyapa.

Kisvártatva a király
orosz fogságba vezényelte,
miután nem végzett vele
sem golyó, sem hastífusz.

Nem sokkal ezután
végignézte, ahogy
elviszik lovait az újhitűek,
s még azután végignézte, ahogy
elviszik őt magát.

Utoljára itt feküdt,
ebben a szobában,
virágok között,
Szent Mihály lován.

Ne cifrázzuk
a történeteket,
értelmetlen kibúvót keresni.

Ebben a szobában 
születtem magam is.


Mostanában


Írtam mostanában
néhány régi verset,
köznapi szavakkal,
egy még régebbi
kedves írógépen,
mely önmaga is 
legenda már.


Főúri meghívók laknak benne,
méltóságos hadi üzenetek,
szigorú mondatok
a kötelességről,
vissza nem vonható
búcsúlevelek.

Amikor ezen kopogok,
titokban bűnhődöm:
nem tartottam be a
legaranyabb szabályt.

Szerelmes fővel
 indítottam háborút,
 melyben ennél fogva
 csupa gyilkolás van,
 nemes harc helyett 
 halomra-ölés.

 Utoljára az is odavész, ki
 megbocsáthatná a vétkeim.

 Mától kezdve én már csak azért
 ültetek erdőket,
 hogy bizton elrejtőzhessünk
 egymás elől.


A Kővadászok Klubja

A Kővadászok Klubját megnyitom.
Vigyázzatok, el ne nyomjon az álom.
Tudom: amikor pipacsok voltatok,
Zengett sok sejhaj, virágdinomdánom.

A kővadászok a hűség fiai –
Közéjük állni: sem dics, sem botorság.
Ti, akik valaha pipacsok voltatok,
Tudjátok, milyen egy vérben ázó ország.

Talán még annyit: ez itt nem vetés,
Ez az egyszerű, kedves lándzsaerdő.
Amikor még pipacsok voltatok,
Nem tudhattátok: ez a kor is eljő.

A K. K. tőletek mit sem követel.
Megteszi más úgyis – s mindenáron.
De ti valaha pipacsok voltatok.
Vigyázzatok, el ne kapjon az álom.

Végül: a K. K.-ba belépni se kell.
Ki belép, intézze szabadon sorsát.
És emlékezzen: pipacsok voltatok,
S beszőttétek a nyári Európát.

 

Arany-balladák

Királyasszony kertje
Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa.
Szőke leány, barna.

Kinek énekelsz te,
Hol van a te kerted,
Kire veted szemed fényét,
Mibe lehelsz lelket?

Szemed előtt történt,
Tanúskodhatsz róla:
Szép Záchklára-virágaid
A földre tiporva.

Záchfelicján-erdőd
Fagyos lánggal ég el.
Föl sem melegíti tested,
Nem vigasztal fénnyel.

Szemed előtt tették,
Tanúskodhatsz róla.
Kitől némaságot várnak,
Nyissa száját szóra.