Muszka Sándor versei

Senki soha

Ne jöjj ne jöjj nincs itt semmi 
Miért nem kell verekedni
Bánattornyok rajta bástyák
Káromkodásból imádság

Ne jöjj ne jöjj nincs itt senki
Aki tudná mit kell tenni
Elkerülni nem tetézni
Hogy ha kell tükörbe nézni

Ne jöjj ne jöjj nem volt soha
Kinek sorsa nem mostoha
Aki végig állva bírta
Egy szuszra fenékig itta

Ne jöjj ne jöjj senki nincs itt
Emberben ne Istenben higgy
Hogyha mégis múlna órád
Mondd hogy farsang volt mulatság

Földközel 

Most van vége most búcsúzzunk
Most még nem kell belehalnunk
Most még meleg könnyű az ágy
Szirmait hullató virág

Most még megcsókollak egyszer 
Most még nem tépem sebed fel
Most még magam előtt látlak
Érinthetem karod vállad

Most még szád a számra forrik
Most jár át velőig csontig
Most még fölösleges a szó
Búcsúzni is most volna jó

 

Csendidő  


Körülvettem magam csenddel
Maradj maradj ne menj jöjj el
Szegény ütött bolond  fejem
Hittem magamat meglelem

Oly közel jött most a holnap
Ablakomon bekopogtat
Mint festő vásznat keretre
Mozdulatlan tart szegezve

Maradj maradj ne menj jöjj el
Megbirkózni az idővel
Szegény ütött bolond fejem
Hittem benned meglelhetem


A Magányos nőknek, bukott fiúknak című, megjelenés előtt álló kötetből (Orpheus Kiadó, Budapest)