Fábián Judit versei

Buborékban tavasz

Szappanbuborékot szelidít egy gyermek
tüdő-erő cérnán,
gömbbe tavaszt lehel, szivárvány-húrt penget
kis lurkóként, véznán.

Forgásban lecsiszolt szín-játék az Egész,
minden kis lét-fázist
megél a buborék, nem óvatos, merész,
a fényen hintázik.

A zsúfolt szobában hegycsúcsok a tárgyak,
ablak felé halad
a kicsi gömb, s mert a zárt színek kivágynak,
létrejön a tavasz.

Csigák útján

Apróbbak és nagyocskák – 
utamat keresztezik a csigák eső után.
Vad bakancsok nem kímélik, roppantják 
Isten talányos ház-alkotásait.
Bokor-menedékbe rakom őket reggel,
délután újra az úton hősködnek.
Bozótból rögös flaszterre,
a kúszás harmóniája aszfaltot vasal,
puhatestű pici hengerek
simítgatják az öko-egyensúlyt.
Lábujjhegyen szlalomozom köztük – 
akkor jóistenük, ….
ha épp figyelek.
A csigák meglépik álmuk,
a kölykök rájuk lépnek,
inkább nem lépek – 
taposhattok?


Korzett

Kényelmes székben fészkelődöm.
Sokféleképp lehet ülni – így hát görnyedek.
Görnyedés-macskajaj: hátfájásnemmúlik.
Hátegyenesítő fa áll az erkély előtt.
A kilátás szobámból gerinc-korzett,
látásomon keresztül támasztja meg gerincem
a fa, a táj – akkor, ha székemben kiegyenesedem.

Görbén ülve csak a haragos gallyak csúcsát látom,
megfenyítnek, mint egykor anyám:
Húzd ki a hátad!
Sok kormos ujj a rengeteg gally,
hogy ne csak őket nézzem, kiegyenesedem.
Hátegyenesítő fa áll az erkély előtt.
Most, hogy jobban megfigyelem, visszagörnyedek:
az erkély párkányán, az ágakon
koromszemcsék korcsosítják
a por egykori tisztaságát.

                 
Szobakerékpáron

Biciklin megtett táv: egy kilométer,
izomélesztés eredménye: fizikai-nem-haladás.
Pedig... csak gondolkodni nem akarok.
Biciklin megtett táv: két kilométer,
lábizomba fecskendezett útszakasz.
Egysíkú nyikorgás, elmezár nyílik.
Biciklin megtett táv: három kilométer.
Izzadságcsepp: gondolat-harmat,
agytekervények közt pedálozok.
Kerék nélkül kattog a bicikli,
izomerővel tipornám az elmét.
Biciklin megtett táv: négy kilométer,
ennél a pontnál minden üres ütem,
de mért csak az ötödik után
semmisül meg
a gondolkodás?