Eszteró István epigrammái

Haza a magányban

Vers a hazám, legalább szavaim forrás vizeként, ha
Napra kibuknak, a fényt gyöngykoszorúba szövik,
S nincs hatalom, mely erőtereit csonkítani tudná:
Verslábat Trianon meg soha nem futamít.

Kőmíves Kelemen unokája

Építő, ami délre megáll, leomolna napestig,
Lenge, dülékeny a szó, lelkedet is befalazd,
Bárha szorítna derékon, a mellen: a szívbe fogózva
Áll meg a kín meg a láz ötvözetével a vers!

Tudsz-e folyóul?

Megvénültél, tárgyakhoz szólsz, mint elevenhez?
Az tehet így, aki szót érteni vágyakozik.
Mondod, a dolgok lelke beléd szállt, tudsz-e folyóul? 
Véle csobogva fut el versem e daktiluson.

Anonymus

Míg a személyem kérdezed, én is a múltba tekintek
Látni jövőt a sötét kámzsa szegélye alól, 
Nem fedi fel titkát, de találgasd bízva reménnyel,
Hont foglalni hogyan kezdheted újra napod.

A menekülő Pannonius

Hívő sem vagy, mégis imádkozol, olykor elillan
Lélekerőd, ha világ omlik a talpad alatt,
Irgalom atyja kinyújtja kezét a viharba szivárványt
Tűzni az égre kevély torlaszaink idején.

Sylvester János

Szétdarabolt országban példaadó szerelemmel
Egybeölelt kebelén bibliaszót magyarul
Tiszta zenével zengő disztichonok idomával:
Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.

Mikes Rodostója

Félti az örmény tyúkjai báját árva kuructól, 
Fátylat az arcuk elé téveteg ujja terít,
Utcai ablaka nincs, ki ne szálljon az útra erényük,
Míg a kakas kukorít egyet a házak előtt.

Petőfi

Vak zivatarba szokott hatalommal villan a lelke,
Felhőt zargat a szó s mennydörög indulatán,
Erdély bérce közé képzelte a fészke derűjét,
Nyugszik s kél vele nap két haza álma felett.

Húsvéti fohász

Támadj fel kételyre feszített üdve reménynek, 
Jöjj ki a sírod elé, lásson a vaksi világ
Fénykoszorút a sötétség végtelenébe ragyogni,
Hátha keresztre megint rosszakaró se feszít!

Angyalok citerája

Dsida nevére se válaszol utca, kifosztva Kolozsvár,
Gyöngyeit elszabadult elme fecsérli bután
Szerte özönlő disznók lába elé hajigálva, 
Éneket elnyom a torz, fékeveszett röfögés. 

Széki vasárnap

Zsoltár hangjegyeként kanyarognak anyók feketében,
Búgva harang szava száll pántlika száza fölött,
Ünnepi díszbe derült falu népe patakzik időtlen
Zegzugos utca során körbe az Úr tenyerén. 


A Haza a magányban című, frissen megjelent kötet anyagából