Lőrincz József versei

Öröm

Ez a Nagy Játék: megy az unokám
Mászom utána ha utolérném
Megöregedne hirtelen
Bukfencet vet a kacagása


Depresszió

Idegpuskáim mind kilőttem
Tudatomat Isten óvja
Tudathasadásos egemből fekete csecsemőt
Hoz csőrében fekete gólya

                                                       
Asztalos-dal

Maszekolok lomhán egy dalon
Kivágok gyalulok enyvezek Csiszolom
A vers-napnak még le sem kell buknia
S már kész van a szövegintarzia

Idő-kút

Múlt kútjába merítem vedremet
Emlékeim mohó idő issza
Mikor lenn a vízgyűrűk elülnek
Ráncos vén gyermekarcom tekint reám vissza


Életkor

Mint Ikárosz
A volt és a lesz között lebegek
Húz a mélység a magasság maraszt
Kiolvasztja szárnyaim közül az idő a viaszt

A XXI. századhoz

Hogy azt ne mondhassák
Semmit sem csináltam
Engedd meg hogy tornácodról
Lógassam a lábam


Pihenő

Iszunk rumot /eszünk kekszet
Imádjuk az / uniszexet
De a világ / főterén már
Vénuszlakók / rollereznek

 

Nélküled

1.

Meghosszabbodtak érzékszerveim
Gondolataim a végtelenben járnak
Ismerősök százaihoz szólhatok egyszerre
Ó, ezerszer esendőbb volnék
Ezerszer szabadabb
 – nélküled –
Te áldott, te átkozott
Számítógép

2.

Minden gondommal hozzád fordulok
Minden bajomra te vagy az ok
Kukába dobom egész életem
Mindenki elfelejthet
Csak te nem

Te nem.


Reggeli ima 

Kezedet fogom, úgy ébredek:
ujjaim imára kulcsolom,
amikor felséges szemeddel
betekintesz az ablakon.
Millió villanykörteként
életem egét beragyogod.
Légy velem ma is, egész nap,
mint álmomban  is – émetten;
minden dolgomban segíts meg , Uram,
áldásod  legyen nap felettem!                                                     

 

Hol szeretet nincs

Hol szeretet nincs,
Ott szeretet nincs.
Nyikorog az ajtón a kilincs.
És a szíveken lakatok vannak.
Ott, mintha nem volna a házon ablak.

Nincs fény. A tűz nem lobétol.
És nem esik jól az ebéd délkor.
Nem étel az, amit adnak,
Csak alamizsna, sörétes abrak,
Ami szétrobban benned.
Még akkor is, ha meg se etted.

Az ágyban áldás se rebben,
Üres az ágyék a szexben.
A beledet mintha nagy tűvel fércelnék,
Kihagy az agyban az emlék.

Hol szeretet nincs, boldogság ott nincs.
A házasság zörgő lánc, festett bilincs.
Nem csilingel szerelem-hívás.
Kussol a testbeszéd nyelve,
Hallgat a vonzódás vasra verve.

Elfogy a bor, koccintás nélkül,
Csók helyett ajakszorítás kékül,
Észre se veszik, hogy a délből est lett,
Nem keresik egymást a testek. 
Önzés nyújtózik, düh lobban,
És a kétely a legboldogabb pillanatban is ott van.

Hol szeretet nincs, ott szeretet nincs.
Ha volt is, gyűlöletté lett,
Megfertőzi a Mindenséget.