Cseh Katalin versei

Képzettársítás

Eszembe jut egy ló
száll mint fehér pillangó
szinte észrevétlenül suhan
halkan sebesen boldogan
a végtelen tájon át
nem hallani patkódobogást
csak érezni a lobogást
szélben a sörényillanást
a sóhajkönnyű vágtatást
a csöndlakó szív ritmusát

és eszembe jut anyám
virágai között házunk udvarán
vagy a szőlőlugasban
a rebarbarák közt talán

együtt látom most őket
a ló és anyám
lobogó álom nyíló éjszakán...

eszembe jut egy ló
fehér pillangó
mellette anyám
a visszapillantó...


Csöndüveg

Gömbölygetek álmot,
gombolyítok vágyat,
mindkettőt itt hagyom
letétben tenálad.

Megyek a világba,
visszatérek egyszer,
de te akkor talán
már seholsem leszel.

Belépek a kapun,
hűs némaság fogad,
sokáig bámulom
a meztelen fogast.

Álmom, vágyam hol van?
Keresem, kutatom,
magaddal cipelted
úttalan utakon.

És én itt maradtam
nélküled, nélküled,
hiányod dermedő
üvegcsönd, csöndüveg…


Rebarbara

Rebarbara, rebarbara,
gyönyörű, buja kerti ara.

Rebarbara, rebarbara,
pirkadatok zöld angyala.

Rebarbara, rebarbara,
illúziók leánykara...

Rebarbara, rebarbara,
terítve hűs éj asztala.

Rebarbara, rebarbara,
merre vágyaim tűzfala?

Rebarbara, rebarbara,
remény rejtekébe varrva...

Rebarbara, rebarbara,
álomarám, szép Barbara.


Merengő

Szeretni téged nem szabad
rongy már a szív s könnyen szakad

Szeretni téged nem lehet
szív porcelánja megreped

Szeretni téged meddig s hogyan?
A szív kanóca még föllobban...

Szeretni téged vajon miér’?
Lódul a szív de utol nem ér.


Örök várakozás

Ülök a padon,
és csak várok rád,
átvirrasztottam
sok-sok éjszakát.

Mikor jössz, jössz-e már?
Türelmem fogytán.
Milyen napszakban
érkezel hozzám?

Reggel vagy hajnalban?
Kora délután?
Napszentületkor?
Tán éjfél után?

Ifjan vagy öregen?
Halhatatlanul?
Rendhagyó a csönd most:
beszélni tanul.


Könnyedén
-nehezedő szívvel-

Ma légy velem,
ma légy enyém,
tükrös a szív,
s benne szép remény...

Ma légy enyém,
ma légy velem,
megosztozunk
a kevesen.

Ma itt vagyok
neked s nekem,
mi volt s már nincs:
egybeszerkesztem.

Kezemből kezed
lassan engedem,
lehetnél madár
kéklő egemen…