Fábián Judit versei

Pohár sör – papával

Aranysárga nedűben gyémánt beszédtémák.
Egymással szemben ülünk.
Bámuljuk buborékaink.
Élceink hiperaktív miniballonok szállítják.
Teljes energiával szabadulnak ki/fel.
Szemtengely-torna az állandó mozgás-követés,
elme-wellness a Habban.
Vérkeringésünk tükörképe
poháron keresztül: sörkép- vérkép-térkép.
Kortyok társalgása,
a fáradt szavak sör-habban frissülnek.
Adomák élednek a teli pohárban.
Két sörünkben beszédesek buborékaink.
Egy kis ballonban kiszállhatnék poharamból,
valahová fel, vagy talán le,
akár egy Guinness sör-buborék. *
A nedű: sör-étek,
vagy lassacskán ön-sörét lesz?

* (a híres fekete ír sörben a buborékok más sörökkel ellentétben lefelé szállnak)

Fájdalmam csillámban

A Nap csillámai olcsó napernyőben
gyűlnek össze, showműsorra készülnek.
Alattuk fekszem – nyugalom-keresés
tengerparton.
Felettem, szövet-színpadon
szórakoztatnának a kis fényszemcsék,
ám nem megy.
Szánalmas stand-up komedisták,
esetlenségük könnyfakasztó.

Fájdalmam sziklának ütközik,
öngyilkosságot kísérel meg.
Kötelességtudó tengeri mentő hozza
újra lábaim elé.

Partra vetett, kinyílt kagylóhéjba zárom
lelki gyötrelmem,
a haldokló haldoklást köp ki
keservesen.

Szavaid csiszoltatom víz-morajjal,
hangod zúgása költözzön egy-egy hazavitt
kagylóba.

Algákra aggatom gyermekkorom emlékeit –
Veled.
Tengervíz vidítna virgonc habfodrain.

Medúzák lapos, fehér adathordozók, cédék,
rájuk töltöm fel emlékképeim.

Sültek illatán lépdelünk

Úton a Körös mentén –
a parton lévő étterem átható,
felénk szálló
illatain lépkedünk. Komótosan.
Minden egyes íz egy
kockakő talpunk alatt –
ízvilággal kirakott út.
A pacalcsorba vonz minket papával,
és persze a beszélgetések egy sörnél.
Csak tudjuk túlharsogni a Mindenkihez
túl közel helyezett hangszórót.
„Ne diskurálj, eméssz!” – difu-szlogen.
Mellettünk harminc személynek
összetolt asztal.
Több generáció üli körül.
Összetolt gondolatok.
Érettségi találkozó? Szülinapi?
Egyetemi talán? Húsz plusz negyven?
Összevont, gazdaságos.
Fogadást kötünk – nyeremény függőben.
Instabil asztalon röhög rajtunk a sör.
Depressziósan, távoli fénycsík-mankóval
botorkálnak elő az esőfelhők,
ahogy hazafelé indulunk.
Hattyúcsalád a Körösön, kilenc fehér nyak egymás mellett:
erdő a víz közepén.
Vadkacsák zöldes tolla – hínár-imitáció,
Körösben kaméleon.
Fakón beolvadunk
az ingerszegény betonba,
miután szürke kulcsunkkal
bezárjuk a lakás ajtaját.

Kérés

Papa, kértelek: ne add fel!
Ne félj,
éjjel, kísérteties roncs tárgán
színes szívereklyékhez szállít
az öntudatlanság.
Papa, ne add fel!
Hangom fotoszintéziséből
Élj!

Defibrillátor kell a szónak is,
aritmikusan reszket.
Papa, ne add fel!
Agyhullámaidon ringasd szeretetem.

Papa, ne add fel… talán csak Fel?
szemeid vérereiben Nagyszalonta
és az Öröklét vasútvonala…