Vári Csaba versei

Botrány

Két éve nem írtam verset.
Két éve nem tudom, ki vagyok.
Döntöttem, hogyha már így van,
Merészen mindent itthagyok.

De másként döntöttek fölöttem,
Hiába vertem a szív felé a kést,
Kemény kézzel, mint ácsok a szöget,
Nem állíthattam meg az érverést.

Kevés vér folyt, alig ha pár csepp,
Csak néztem a piros pengét,
Mintha csak befogta volna
Valami régi-égi festék.

Felálltam, és nem történt semmi,
A többi orvosok dolga volt.
Két éve ez a vers az adum,
S a szívem alatt ez a sebfolt.

Alázat

Ma egészen közelről, a fák közül figyelt.
A kert lobogott, és nagyon dobogott a szívem,
És ahogy nagy, kerek égszemébe néztem,
Én nem tudtam, hogy ez ilyen,
Magamon akadt meg tekintetem:
Imádkoztam éppen.
Bizonyos mára egészen:
Készülök, de sohase lehetek készen.

Testátum

Örömöd: az Úr öröme legyen tebenned.
Álomvalóid közt a fény legyen a sztráda.
Én elköszönök, jó éjt, szép reggelt!

Megállott bennem az Úr magánya.

Sötéten ragyogok, mint estélyiben a test,
tudja, hogy leveszik nemsokára.
A többi egy hanyatló égitest
utolsó, pontos némasága.

Búcsúlevél

Nyeltem egyet, így kezdődött.
Fölálltam, fölnéztem.
Ég veled, -
mondtam, s az ég: ék lett kettőnk között,
elválasztott, összekötött.

Tévedek,
mondtad nyelvtelen, nyelni sem
lehetett abban a pillanatban.
Még találkozunk, véltem hallani,
és vétlen hullámzott az ég alattam,
te fölöttem, vértelen, halhatatlan.

Véletlen volt? Életben maradtam...

 Salamon éneke
Tatár Örsébethnek

Mert minden szerelem menekvés,
Magány elől a magányba!
A szív, ha szabad, szegődhet máshoz,
de mindannyiunk anyaszült-egyedül
van, és mintha mind: újszülött-árva,
akit csak anya lök világra,
s hozná, hogy kettős és mégis hiányos,
hogy itt valami: nem emberi dolog,
mint a szív, mintha kettévágva fájna,
nem igazodik pára a párhoz,
de itt van, intelmed, igazad, iszonyod.
Süt, mint a szavak éjszakája.
Belesápadsz, mire mindened készen,
Mint a magánnyal málházottak.
Angyal áll, most látod csak,
Kard helyett tűvel a kezében,
és te, pontosa középen,
hallod, hogy: öltsek,
vagy oltsak?

Négysoros
F.E.-nak

Kegyes hozzám az Úr, hogy láttalak,
Kegyetlen hozzám az úr, hogy láttalak!
Kegyes és kegyetlen, Királynő!
Szívemben szárny, iszonyú madár nő!