Albert-Lőrincz Márton versei

(Parafrázis)

Apai ágon: ágon
szakadt ingem, kabátom,
magamra vett lónyerítés,
lehelet-köntös, pendely,
amit hozhatott árván tarisznyálva
jó apám anyám ágyába.
Anyai ágon: nem találom a tűt
s a cérnát, valószínűleg nem hímeztek
hófehér azsúros ágyterítőket
a lánytestvérek, így anyám.
Dologidőre, dologra szerződtek.
A pazarul megrakott polc nem szakadt
le, pedig súlyos könnyek aszalódtak rajt’.
Fönt luftballon száll, látom, álom-
lom tölti ki a levegő helyét – járom,
magamat versben parafrazálom.

(Kevergetem a napomat)

Ha már nem ehetek homárt,
Főzök nyugdíjamból tokányt.

Megemésztem, amit főzök,
Elhagynak bélgázok, gőzök.

Megköszönöm, amit adnak,
Hogy formája van a napnak.

Van, hogy hűs Carmel konyakot
Kristálypohárból kortyolok.

Kevergetem a napomat,
Éltetem őrangyalomat.

(A naptár szerint)

…és egyszer, amikor már szakad
a rongy, s az arcpír kékülni kezd,
a költő számolni kényszerül,
éveit mérlegre teszi,
nem azt a részt, mely nem jön el,
azt a részt, mit ellopott a múlt
s teve púpjába rejtett el,
(amely tán szomjat olthat egykor,
ha eljön a nagy szárazságos holdkor),
a Gergely-naptár kadenciájában…

… és így halad tovább,
mint félrevert elvei s fonák
verstelen versei…

Öreg körök tekergőznek a lépcsőfokokra,
sziszegő kígyók, sebekből vér sercen –
szúrós drótkerítések s izmok feszülnek –
az ugrás már nem ő teszi meg.

(A könyv)

Szakíts belőlem pár papírdarabot,
cellulózdarabokat, megírt fecniket.

Ó, a könyvnek nem vágya
Poros polcok súlyos magánya.