Szentgyörgyi László versei
CSEPPEK
Ha már...
I.
Ha már senki sem
szeret, akkor vesztél el
végérvényesen.
II.
Ha már senkit sem
szeretsz, akkor vesztél el
végérvényesen.
Holt lelkek
Kocsmában ülünk
− jobb sorsra érdemesek −:
osztjuk a semmit.
Csak szembe!
A
tükörből
néz
vissza
rám,
akivel
olykor
szembe-
nézek.
Bizonytalanság
Fogadalom!
Fogad a lom.
Fogad alom...
Fog a dalom?
Azt soha
Amikor semmi
vagyok: a pillanatot,
azt ne feledjem!
Kiterítetten
Érvei
hatásosak
voltak,
főleg
a belőlük
kikristályosodó
“rendszer”.
Mégis
a taglója
volt az,
ami végül rám
hatott.
Ötödik kerék
El-elkeringek
− fölöslegesként −, nyom sem
marad utánam...
Trauma
Átszivárognak,
mint vér a kötés alól,
az emlékeim…
Napi szürke
Mit hoz a holnap:
már hidegen hagy. Vagyok.
Ez olykor sok is.
Titkok
Előbújnak, mint
rozsdás szögek a zsákból,
a féltett titkok.
Ki lát engem?
Ha tükörképem
Tükörbe néz, ki az, kit
lát? S kit látok én?
Se kint, se bent
Nyitott ablakok.
Ki- és belátni rajtuk.
Sehol egy ember.
Ez vagyok
Jó és rossz vegyül
bennem − isteni recept
szerint −: ez vagyok.