Szentgyörgyi László versei

CSEPPEK

Ha már...

I.
Ha már senki sem
szeret, akkor vesztél el
végérvényesen.

II.
Ha már senkit sem
szeretsz, akkor vesztél el
végérvényesen.

Holt lelkek

Kocsmában ülünk
− jobb sorsra érdemesek −:
osztjuk a semmit.

Csak szembe!

A
tükörből
néz
vissza
rám,

akivel
olykor
szembe-
nézek.

Bizonytalanság

Fogadalom!
Fogad a lom.
Fogad alom...
Fog a dalom?

Azt soha

Amikor semmi
vagyok: a pillanatot,
azt ne feledjem!

Kiterítetten

Érvei
hatásosak
voltak,

főleg
a belőlük
kikristályosodó
“rendszer”.

Mégis
a taglója
volt az,
ami végül rám
hatott.

Ötödik kerék

El-elkeringek
− fölöslegesként −, nyom sem
marad utánam...

Trauma

Átszivárognak,
mint vér a kötés alól,
az emlékeim…

Napi szürke

Mit hoz a holnap:
már hidegen hagy. Vagyok.
Ez olykor sok is.

Titkok

Előbújnak, mint
rozsdás szögek a zsákból,
a féltett titkok.

Ki lát engem?

Ha tükörképem
Tükörbe néz, ki az, kit
lát? S kit látok én?

Se kint, se bent

Nyitott ablakok.
Ki- és belátni rajtuk.
Sehol egy ember.

Ez vagyok

Jó és rossz vegyül
bennem − isteni recept
szerint −: ez vagyok.