Print this page

Szentgyörgyi László versei

CSEPPEK

Ha már...

I.
Ha már senki sem
szeret, akkor vesztél el
végérvényesen.

II.
Ha már senkit sem
szeretsz, akkor vesztél el
végérvényesen.

Holt lelkek

Kocsmában ülünk
− jobb sorsra érdemesek −:
osztjuk a semmit.

Csak szembe!

A
tükörből
néz
vissza
rám,

akivel
olykor
szembe-
nézek.

Bizonytalanság

Fogadalom!
Fogad a lom.
Fogad alom...
Fog a dalom?

Azt soha

Amikor semmi
vagyok: a pillanatot,
azt ne feledjem!

Kiterítetten

Érvei
hatásosak
voltak,

főleg
a belőlük
kikristályosodó
“rendszer”.

Mégis
a taglója
volt az,
ami végül rám
hatott.

Ötödik kerék

El-elkeringek
− fölöslegesként −, nyom sem
marad utánam...

Trauma

Átszivárognak,
mint vér a kötés alól,
az emlékeim…

Napi szürke

Mit hoz a holnap:
már hidegen hagy. Vagyok.
Ez olykor sok is.

Titkok

Előbújnak, mint
rozsdás szögek a zsákból,
a féltett titkok.

Ki lát engem?

Ha tükörképem
Tükörbe néz, ki az, kit
lát? S kit látok én?

Se kint, se bent

Nyitott ablakok.
Ki- és belátni rajtuk.
Sehol egy ember.

Ez vagyok

Jó és rossz vegyül
bennem − isteni recept
szerint −: ez vagyok.

© 2017 Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány