Nagy Attila versei

In memoriam József Attila

1.
Rejtelmek ha zengenek,
Elkészül a vers is végre,
S lehajtod fáradt, szép fejed
A Mindenség eres kezére.

2.
A semmi ágán hűlt ideg.
Egymásba ráng a csillagok
Instabil fénye. Oly rideg
Köröttem minden. Írj, Halott!

Korfu
Henry King egy sorára

Az ember kölcsön fényben él,
Játéka görög, messzi Dél,
Ahol a tenger sistereg,
S boldogak mind az istenek,
Hol költőket ment a hátán
Hajnalban s est lejártán
A szökellő delfin-éj.

Az ember kölcsön fényben él,
Kíséri holdja, Hold a nő,
Karok illatán ő a fény,
Aszfodéloszi éji hő,
Ki nektárból havon inna ma –
Kölcsöne izzó, mély sugár,
Gondok felett a Nap s Erő.

Az ember kölcsön fényben él,
S ha szem homálya hinti szét,
Mi benne hamvad, benne kél,
S már vesztené el szép eszét:
Halasztást kap, hogy mégis érne
Oly tér – s időt, hol bizton’ élne,
És mentené a delfin-éj.

Hommage à Oszip Mandelstam
Oszip Mandelstam egy sorára – Sütő István emlékére

Nem voltam én kortársa senkinek sem.
Álarcok mögül nem lestem soha:
Miként csukódik-nyílik a testem,
Ha menni kellett, de nem volt hova.

Megismernem azt, aki volnék,
Nem adatott, mert elzavartak.
Lesz még ilyen, mert van és volt még.
Áldott kezek, kik betakartak.

Néhány szerelem suttog a szóban.
Válaszaim rájuk – elvetélt versek.
Hallgat velem, mint kristály a sóban,
A férfi, a nő, a válasz, a gyermek.

Szentpétervárott havazni fog ma.
Sirályok májamból csipegetnek.
Ha valaki mégis hazahozna:
Száradó pilláim integetnek…


Nagy Attila: Égi tócsa, földi sár (Versek a Kék Füzetből), Lector Kiadó, Marosvásárhely 2018., szerkesztette Kovács András Ferenc.