Print this page

Czilli Aranka versei

Sziszüphosz

háromszor kukorékol a tegnap
az ablak alatt
és megnyílik a jelen:
a hajnal keskeny repedés
az ég falán
s véres csíkjait lelkemre
keni az ismeretlen félelme

ébred a kétely és felfelé kígyózik
a falon a várost körbefonó irigység
a szomszéd macskája belenyávogja a
porszagú reggelbe a patkányok
harapását
s a kamaszlány pirulával
öli meg az éjjel fogant magzatát

lefőtt a kávé és keserű
kortyokban mossa le szánkból
a tegnapi csókok ízmaradékát

majd elindul a város
kattog fogai alatt az életünk
s mire sötétté hegesedik az idő
az égbolt sima falán
már elfelejtünk minden
vágyakozást
és elalszik bennünk a kétely

háromszor kukorékol
a remény az almafa alatt

egy kis matematika

megszámoltak
beszámoltak
elszámoltak
majd
leszámoltak
velünk

számtalan
szemtelenséget
elviseltünk
de a számadást végül
mi kell megtegyük

gyök alá vetik
minden értékünk

elosztanak
megosztanak
felosztanak
és
kivonnak
elvonnak
bevonnak
s tán
megvonnak
tőlünk
minden bizalmat
______________
a végén a helyünk csak
+ vagy –
VÉGTELEN
lehet

Asszony-ballada

Konyhafalak között szavamat emelem
és utánad küldöm, hűséges Kelemen.
Ne hidd, hogy panaszom szitokszó,
csak feleség-zsört, tehetetlen monológ,
hisz mire végül a munkád közénk enged,
fáradt feleséged ráncos és csendes.

Mert elmosom reggel, de összegyűl estére,
kisöpröm este, de visszaszáll reggelre,
megfőzöm délre, mi elfogy estére,
s míg a kagylóból elapad a mosatlan,
épül a szőnyegen az újabb feladat.

Megfürdetem este, reggel maszatos lesz,
Hasfájást gyógyítok, mire köhögni kezd,
fejemre csendben fészket rak a szürkület,
s bár görnyed a gerinc, ahogy nőnek a falak,
boldogság mégis a mázsás feladat:
összefogni és tartani a törékeny világot.

képmutatás

kézenfogom reggelente az ellenséget
letörlöm szája széléről
a habzó indulatot
székemre ültetem –
megfésülöm
és kontyba kötöm gonoszságát
(jó szorosra, nehogy kibomolva
egy szál is a vállamra hulljon)

ebédelni viszem az ellenséget
mosolyt rendelek neki arcomra
és alázat-körítést
a nagy szelet odaadás mellé
s ha mindent megevett
megengedem
hogy belém törölje száját

táncolni megyek az ellenséggel:
hozzásimulva
bőrére olvadva
hullámzunk nem hallható dallamra
s megbocsátom ha lábamat tapossa

elaltatom este az ellenséget
állig betakarom maradék erőmmel
mesélek neki a rácsok mögé zárt
gonosz ártatlanról
hogy ne féljen tőle:
elringatom gyanakvását

és kioltom magam minden este

© 2017 Erdély Ma­gyar Iro­dalmáért Alapítvány