Lövétei Lázár László versei

Röpce-ecloga

„Quis furor est atram bellis accersere mortem?
Inminet et tacito clam venit illa pede…”
(Tibullus)

RÖPCÉDULA
Tótágast áll, íme, a Földünk – és nem először!
S mára remény se maradt, hogy jobb élet jöhet egyszer…
Úgy látom, hogy nincs mese: föl kell venni a kesztyűt –
mondd csak, lenne-e kedved jönni a forradalomba?

KÖLTŐ
Jó reggelt! örülök, hogy végre megisszuk a pertut,
mert a minap még úgy volt, hogy soha nem tegeződünk…

RÖPCÉDULA
Jaj, ne legyél ilyen istenverte, vidéki fabábu –
nagy dolgokra születtünk, nem csak pertu-ivásra…
„Forr a világ bús tengere”, míg te szöszölsz a faludban:
tetszik vagy sem: meg kell váltani ezt a világot,
most ez a fő-fő sláger New Yorktól Budapestig!

KÖLTŐ
Elnézést, ha lelombozlak, de a kampuszi eszmék
már nem erőst izgatnak föl, se a furcsa világod.
S kétezer éve amúgy is meg van váltva…
Avagy nem?

RÖPCÉDULA
Azt javasolnám, hogy hanyagold el a Biblia-órát!
Láttuk már, hogy az erkölcs-kurzus semmire sem jó!
Moccanj meg, mert… nem tudom ezt a közönyt mire vélni…
Félsz, hogy rossz ómen, ha az indulat ihlet a versre?
Márpedig épp ez a lényeg benne: a vér…

KÖLTŐ
De milyen vér?
Én is utálom a hulla-hideg verset, no de… fejtsd ki,
hogy milyen import-eszme miatt kell ölni az embert?

RÖPCÉDULA
Hidd el: a forradalom… nos, kvázi a krisztusi képlet,
csak hát… néha előfordul, hogy… akasztani is kell…
S nem vagy költő, hogyha továbbra se érted a dolgot!

KÖLTŐ
Hát akkor viszlát, mert sírva lemondok e címről…

(Csíkszentdomokos, 2018. január 27.)

B. Zs. színművészhez

„o maior tandem parcas, insane, minori”
(Horatius)

Mondd el Zs.-nek, Múzsám, hogy gyönyörű Ady-estjét
szinte naponta eszembe idézem, mert csak a szépnek
van még vajmi kevés értelme a kókler-időkben...
S hogyha a hogylétemről kérdez, mondd neki azt, hogy
– őszintén megvallva – unom már ezt az egészet:
mintha lovakról álmodnék, úgy fúj a „jeges szél”!
S azt is mondd el, hogy ne kavarjon „Athéni Timonnal”,
s hogy „Iuvenalis” szintén messzire elkerülendő –
sajnálnám, ha időnap előtt úgy megkeseredne,
mint ez a morcos medve a „székelyföldi hidegben”.
Tedd meg, Múzsám, hogy mindezt így átaladod majd:
hadd mosolyogjon e néhány sornyi episztola-félén –
testvérem nekem Ő, aggódom néha miatta.

(Csíkszentdomokos, 2018. március 26.)

Csillag bár. Haláltánc-féle
(Utószó helyett)

„ha meghalok elásnak
s vége lesz az ivásnak”
(csíkszentdomokosi kocsmai rigmus)

így is lehet csinálni
élet halál akármi
fatolvajok medveszag
ezt a sört még iddsza meg

hol volt hol nem nagymese
én se ő se senki se
nem ezt vártuk valaha
lám izé is meghala

egy kis ampert ha lehet
éltem én is eleget
lókupecek gépzene
úgyse érti senki se

patkószeges homlokom
fatolvajok leszarom
úgyse érti senki meg
hazajöttem medveszag

így is lehet csinálni
élet halál akármi
medvebunda fejszefok
egyszer úgyis meghalok

gyere komám közelebb
ezt a sört még iddsza meg
hazajöttem a minap
én halok meg hamarabb

nem sírok én leszarom
hogy üres az otthonom
úgyse érti senki meg
fatolvajok medveszag

művirág az asztalon
lókupecek leszarom
én se ő se békasegg
úgyse érti senki meg

úgyis mind azt mondja csak
én halok meg hamarabb
s izé pont kivel hetyeg
ezt a sört még iddsza meg

így is lehet csinálni
élet halál akármi
hol volt hol nem nagymese
úgyse érti senki se

úgyse érti senki se
minek jöttem én ide
sziklaország fenyvesek
úgyse érti senki meg

kocsma előtt kankalin
inkább itt halok meg én
meg én én meg én izé
ez a sör vajon kié

gyere komám otthonom
ember voltál leszarom
hazajöttem békasegg
tyűha mekkora az ég

bicska fejsze holt lapi
minek annyit osztani
gyere komám otthonom
nem sírok én leszarom

pedig ugyanaz a nap
én halok meg hamarabb
minek ide nagymise
úgyse érti senki se

Csíkszentdomokos, 2017. december 4.


A frissen megjelent, Miféle harag című kötet anyagából. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019.