Fábián Judit versei

Elfelejtettem

Elfelejtettem,
hogy eszembe kell jusson
ma egy szó,
egy kozmetikum neve,
a szomszédasszonynak.
Amúgy rendben működik
a memóriám.
Emlékszem, keleten gyűltek
az esőfelhők
a tavaly nyári koncerten,
az énekes négy tincsét
ingerelte a szél
és a hangfal basszusa.
Elfelejtettem,
hogy el kéne már felejtsem
a múlt heti veszekedést veled,
hisz harminc Celsius-fokban
szorító farmer feelingje a harag.
Elfelejtettem,
hogy nem szabad felhívjalak,
belekiabálni a telefonba,
hogy mért
felejtettél el.

Üresség

Arra kért, írjam meg őt s amit érzek,
verseljem meg a kongó ürességet.
Színt adjak neki, némi formát,
tépetten fényezzem bensőm voltát.
Fenyvesbe néztem, a Semmit láttam,
tűlevél zöldjét lélek-homályban.
Vizes szappanná folytak szét a színek,
egy öregúr szemeibe illenének.
Savós, fáradt szempár buszban ténfereg,
belétolul a Táj-homály egyveleg.
Mint Dunavíz összgyűjtő Fekete-Tengerbe,
akvarell a pupillába rendezve.
A busz mozgása öreg retinát ringat,
zöldeskék szemgolyó bágyadtan biztat.
A bácsi egy templom előtt leszáll.
Főt hajt, keresztet vet s elkullog a halál.
Bensőmben az űr elégedett,
pár percre meggyújtotta a fényeket.

Lakótelepi kisbaba

Koranyár-éji szellőn ringatóznak
vékony hangfoszlányok -
gügyögés, dallamtalan dallamok.
Az újszülött oktávok kikívánkoznak a szabadba
a betonrengetegből.
Gőgicsélésbe pólyált éjfél.
Holdvirágszirmok zsenge erezetébe búvó
gyermekhang.
Hirtelen erősödni kezd, talán szomjas a pici,
énje most parancsol a percnek.
Hirtelen jött visongása váratlan
nyári záporocska.
Tömbházfalba hatolva torzul,
harsogva tör át a szomszéd lakásba.
Rácsos-rekedtes hangfalak a fűtés-csövek,
horrorhang-keltők.
A szomszédban egy gyermekre sóvárgó nő
megborzong,
melegítőt vesz fel,
most először puha és bolyhos
a magány.

Gravitáció

Kétbalkezesség –
írás közben elejteni
a giccsmintás golyóstollat,
jegyzetfüzetet, papírfecniket.

Egy elejtett ötlet az asztalon marad.

Csak a tárgyak
ugranak
ki
kezemből

szándékosan, elszántan.
Tudják, hol kell
keressem őket,
megvárnak,

amikor padlót fogok.

Szolidáris tárgyak.

Én padlót,
ők engem fognak,
mélyebbre ne zuhanjak.

Az elejtett ötlet nevetve néz le ránk.