Cseh Katalin versei

Merengő

Emlékszel még a kertre,
táncoló levelekre,
ringó rebarbarára,
kihajló, sóvár ágra?

Emlékszel még a házra,
némán veszteglő vágyra,
a kinti-benti neszre,
mi semmivé lett rendre?

Emlékszel a konyhára,
alig-függöny rojtjára,
vasárnapi ebédre,
levestől lucskos fényre?

Emlékszel a szobára,
szelíd szoba-magányra,
kék párnahaj rücskére,
zsongásban csönd csücskére?

Fájdalom

Istennek fáj a magány
Istennek fáj a csönd
Istenben fáj még sajog
hogy nincs hozzá közöd

Istennek fáj a csönd
Istennek fáj a magány
Istennek fáj a van
s két van között a hiány

Kiégés

Amikor a szobákban
egyszerre hunynak ki a lámpák
gyertyák sem pislognak
kintről sem szűrődik be fény
csupasz csönd téblábol
a hiányok sötétjén…

A kiégett tanár lelke olyan
mint egy kiürült cirkuszi sátor
a porondon még ott van a bohóc
de már nincs (lelkes)közönsége
csak a szél süvít be a lyukas ponyván…

Merengj el a kiégett tanár gondján…

Magány

egyes fogat
Egyedül vagyok, hallgatok,
nyílnak s csukódnak ablakok.
Szél jár a kertben? Valaki?
Mindegy hogy ki, hisz elment már,
szívemen sok pici lakat rozsdáll...

kettős fogat
Egymás mellett is egyedül,
hallgatás inge ránk feszül,
csillag neszez az éjszakában,
csöndünk tetején mezítlábal...

Sejtelem
-szójátékosan-

Szíveden sajgás selyme
selyemzsinór sejtelme
sellő-sóhaj sodrása
sötétség selyemsátra

Szíveden sejtelem selyme
szépasszony szűnő szerelme
sajgásnak selymell sejtelme
szűnő szépasszony szerelme

Létkérdés

Magamat keresem benned
tágas és hűvös a lelked
búvóhelyeket nem találok
álmok közt botorkálok
magamra benned várok...

Lehet-e égni egy életen át
takaréklángon?