Fábián Judit versei

Versengés

Sör-buborékok versengnek
nyári esőcseppekkel.
Poháron keresztül bámulva
figyelem az eső hisztijét.
Üvegben növeli egóját a sok sercseppecske,
pocsolyába csobbant
sárhasú zápor-buborék 
irigyli a folyékony kenyér biztonságát – 
odabent a sörhasban.
Sárhasú buggy 
sörhasba vágyik –
Nutri-divat.

Civilizáció

-Szétszórsz, te civilizáció! – panaszolom pár sorstársam jelenlétében.
-Te meg a pénzt szórod ...rám – vág vissza a civilizáció
plasztik-élesen.
-Úgy, ahogy mobil-antennáid szórják ránk
kegyes sugaraid – élcelődöm vele.
-Oszoljatok! Vagy beéritek velem, vagy beéritek velem!
Elegem van a panaszosokból, akik közben halálra
tömik a fejük.
-Majd oszlom, foszlom, ha
nem tartósítsz, kedves barátom! – mosolygok rá.
Egyelőre osztódom.
Ma több hipermarketben láttak
egyazon időpontban.
Elgyengült látásom élesíti
foszforeszkáló áru-parádé.
Tudatalattim mágnese
a rikító csomagolás.
Ami nem kell, az kell.
Ami egyáltalán nem kell,
az kell a legjobban.
Endorfint termel a színes kütyü,
adrenalint termel a bőség.
Síron túl is megmaradok.

Zsinór az égen

Égre dobott halászzsinór egy repülő csíkja.
Nem chemtrail, nem kell félj,mert az ég kékje beszívta.
Körös partján lenn egy horgász zsinegével babrál,
valódival vacakolgat, a hal meg csak hátrál.

Horog háborgása hallszik, megreng a víztükör,
üres flakon lebeg lomhán, hátán nap tündököl.
Lenn a mélyben szirszar-gizgaz csapja be a csalit,
tapad, nyomul, ragad, naív horog belehasít.

Hínár fojtja a zsineget, és a halász-lelket,
hobby-horgony kapás helyett rossz napot megmenthet.
Égi zsinór, repcsi csíkja kék tükörbe nyúlik,
göbtelenül, gondtalanul
víz mélyébe ugrik.

Ihlet izmokban

Mindennapjaim:
felgyorsult tai-chi mozdulatok.
Lassú elnyújtottság helyett sok elsietett mozzanat,
akár terrierem magasba ugrása –
semmiből a semmibe.
Minden gondolatomat
izmaiba gyúrja a kis tömör test.
Séta során sárba darálja,
aszfaltba koptatja gond-göröngyeim.
Ihletem is vele zúzódik.
Kocogás ütemére szóródnak szét
az összerakott szavak.
„Ne menj még haza, játssz!” –
lábamhoz dörgölt labda sípja
tart vissza konokul.
Nem sietek. Fenébe is, ma sem írok.
Szemeibe vésem versötletem.