A fel nem támasztható lét zsoltára
Fodor Sándornak
(2002)*
Hadakozol. A lágy, a mély
lassan lehúz, lehetsz kevély,
nincs mentőöv már; a siker
¬ – mágikus permet ¬– rád vizel.
Műved, májad csak hordalék,
irtózatod, mint korpa ég;
szegénység szag: egy falusi
konyhasarok, alamuszi
pókként szövi emlékeit
köréd; elalszol péntekig.
Vasárnap rügyektől dagad,
s te ott fekszel tovább hanyatt,
nem támaszt fel hit, csak agyad
sodor, mint hordalékanyag –
Világ ellen egy gondolat!
Mindegy: bűn, halálos veszély,
ha még a képzeletben él.
De ha se didergés, se dér,
egy pléhkereszt is többet ér.
*Bár tÍz évvel ezelőtt fiatalabbak voltunk, a halálra gondoltam én is.