P. Buzogány Árpád versei

Ellobbanás

Elszunnyadt bennem szeretet,
kialudt minden izzás,
bolondos medret énbennem
zavaros, hűvös víz ás,

nem csillog benne napsugár,
zúgása tompa, hangos,
mert aki belenézhetne,
szívemet halkítja most.

Világ tánca, kolduspénz

Tócsába hullt napok acélmarkában
vergődik ma a kedvem,
leégett tüzek langymelegével
a füst az égre lebben,

utánam vonító, megkötött kutyák
hangjára szívem dobban,
vér folyik késeken, rozsda meglepi,
kolduspénz gyűl kalapokban.

Árnyemberek nótáját fújja a szél
kerítéslécek között,
erre szemérmetlen táncot járni
a világ levetkőzött.

Hajnal, üres fényben

Hajnal fütyöl a háztetőn,
most ébred az élet,
nélküled. Fény csillan itt-ott.
Dobban-e most a véred?

Autók indulnak, messzire,
harmatos az út pora
s megszédít ez a levegő,
mint nagy hordók bora.

Most még üresek az utak.
Golyók szürke ólma,
súlyos lett minden lépésem.
A helyed itt volna.

Nincs kire nézzen az ablak,
a kilincs árva.
Üres fény hull a szemembe.
A szívem kitárva.