Ábrahám Jakab születésnapjára

Lászlóffy Csaba

Lélekharang
   (Privilégium-óda)

Álmatlan éjszaka után
szegényszagtól szégyenkezőn,
vagy már-már belefúlva…
Ruganyos test, zabföldön, sártengerben
– sérülten? haldokolva?                      
Takarja-e valami a szemérmét,        
lelki csonkaságát, a mérhetetlen
kínokat s a megalázást, amit elszenvedett,
vagy az árnyéka is száműzetett?

Vakon tapogatózik még viszont
a katedrálisok s szellemóriások emlék-
árnyékában (jaj, hogy lehetne elkerülni
az újabb váratlan iszonyt?) –
vagy csak a nemlét
határán vágyik visszagondolni a
megszállottság s a minden logikát
és prüdériát kicselező, emberhez méltó
gerjedelem óráira, évszakaira.

Vajon hol őrzi (és melyik haza):
hol hagyta volt el az atavisztikus érzés-
foszlányokat? Talán egy kicsorbult
kardél, egy még csak félkész
s máris áthúzott kottafej
játszik a képzelettel
ilyen esetlen tehetetlenséggel.

(Mégis: ki énekel?)

Az álom az egyén privilégiuma;
a valóság a közös téboly.

          2012