Items filtered by date: július 2018

B.Tomos Hajnal versei

ELTÁJOLÓDVA

Leválni készülő levél a táj:
fele még zöld opál,
napra emlékező,
de túlnan már bronz-idő,
az emberi hátraarcot is
megelőző –

ücsörgök nyár és ősz között
mint öregedő levél ütőerén:
didergő modell
a szineit csapkodó festő előtt,
ki régi vásznat hasznosit,
napraforgó-sárgát fullaszt
érett barnába
és sárba márt 
minden rózsálló délutánt.

Aztán megjön mint isteni törvény,
minden kalandra, kipirult mára 
a józan éj,
mikor száradni nyugszanak a szinek 
és pihen a lázas ész -
csak én didergek (még mindig) 
csönd-sarokban,
mint ki levetette zöld tülljeit,
de nem találja helyét a bronzban.

Szente B. Levente versei

Felemelkedettek

A büszke Hadrianust,
ki látta önmagát, a rómaiak legjobbikát,
a dicső cézárt, láttad-e szemtől-szemben?
Ki parancsot adott
ama kőfalak építésének egészéhez,
miközben a távoli Rómában, hús-vér
fantomok aranyért, árulásban,
dicsfényben és lázban, megszegett ígéretekkel,
Jupiter templomában könyörögve elégtek.
Ki úgy hitte, a barbár özönt megállítja,
és kikiáltotta, hogy a kitalált isteneket,
kardokkal legyőzheted,
de jövőt, jövő teremthet.

Subscribe to this RSS feed