Items filtered by date: október 2019

Lőrincz József versei

ÉBREDÉS

Szeretnék a tavaszban mindenes lenni,
Aki a hangokkal mindent megtehet,
Csodát művelnék a Kertben,
Mikor elcsörgedeznek a telek.

A fákat tele aggatnám apró kis csengőkkel,
Minden ágra kötnék egy napszálat,
Raknék egy-egy fészket mindenhova,
Ahol a végtelen csend megszállhat.

Kikeletkor, mikor az ember, mint madárfészekből, magából kilát,
Madarakat röppentenék fel, hogy örüljenek a fák.
Az ágakra kötött napsugárszálaknak neki röpülnének:
Tele lenne csodás csilingeléssel az élet!

Cseh Katalin versei

Merengő

Emlékszel még a kertre,
táncoló levelekre,
ringó rebarbarára,
kihajló, sóvár ágra?

Emlékszel még a házra,
némán veszteglő vágyra,
a kinti-benti neszre,
mi semmivé lett rendre?

Emlékszel a konyhára,
alig-függöny rojtjára,
vasárnapi ebédre,
levestől lucskos fényre?

Emlékszel a szobára,
szelíd szoba-magányra,
kék párnahaj rücskére,
zsongásban csönd csücskére?

Subscribe to this RSS feed