Kötőjel-vers 

elereszti kezed a való
zuhansz a kábult fű felett
tudod úgy
hogy soha nem érsz el egyetlen

bugát egyetlen fűhegyet
körülfonnak liánok és ég emel fel
kékjébe ölel már nem is vagy te
senki sem vagy csak szálló nyár-gyapotja
csak szél szór titkon találom-szerte 
sziklákra fenyőbojt-puhaságon
most is hirtelen mindig csak ez de margaréták

szirmán vagy holt patakok
partmeredélyei közt a sívó palában
a vizek csillanásán is csak
te