Derzsi Pál versei
Kötőjel-vers
elereszti kezed a való
zuhansz a kábult fű felett
tudod úgy
hogy soha nem érsz el egyetlen
bugát egyetlen fűhegyet
körülfonnak liánok és ég emel fel
kékjébe ölel már nem is vagy te
senki sem vagy csak szálló nyár-gyapotja
csak szél szór titkon találom-szerte
sziklákra fenyőbojt-puhaságon
most is hirtelen mindig csak ez de margaréták
szirmán vagy holt patakok
partmeredélyei közt a sívó palában
a vizek csillanásán is csak
te