Nemrég jelent meg Varga Melinda Űrezüst című verskötete, ennek kapcsán beszélgettünk: költőségről, újságírásról, "emberségről". Varga Melinda a következő vallomással indít:
– Az ember egész élete során arra próbál válaszokat keresni, ki is ő valójában, hogy mi dolga ezen a világon, jó vagy rossz irányban halad-e a kijelölt úton, ezért önismereti köröket fut le, önmagát próbálja megfejteni, döntéseket hoz, mérlegel, pályát választ, tanul, családot alapít vagy nem. Az én dolgom egyelőre az, úgy érzem: verset írjak a szerelemről. Sokszor próbálok nem erről írni, de aztán valamiért mindig visszatér a téma, úgy alakul az életem, hogy nem tudom kikerülni. Lehet, hogy valamiféle égi erő azt szeretné, hogy ezzel szerezzek örömet az embereknek, vagy legalább elgondolkodtassam őket az által, hogy egy-egy pillanatot, tapasztalatot, impulzust leírok. És végül is, ha belegondolunk, az ember életében a szerelem megélésén kívül nem túl sok jó van.