Alig egy fél éve kőtöztem ki Csíkszeredából Pestre, s há felhí Berci keresztapám, hogy van neki egy erőst jó komája, Incze Áron bá, s hogy az Budapestre akar menni, nezelődni, de kéne valaki, aki kalauzolja cseppet, mert életjiben nem vót ilyen bühnagy városban. Na mondom, eppeg egy ilyen székely dinozaurusz hiányzik a nyakamra. De Berci keresztapám elkezdett rimánkodni, hogy szegény öregecskének a felesége megkerált, eladta mindenét, házat, fődet, erdőt s ez az egy vágya van, mielőtt magát a nagy keserűségibe felakasztaná, hogy egy hetet úgy éljen, mint az urak, Budapesten.

A Swedenborg kávéház
(részletek)*

(A kasztrendszer csúcsán maga a Vátesz)

A pernahajderségben André sem maradt le, de ő sokkal bonyolultabb egyéniség volt. Mondhatni: mitikus vagy inkább kóros eset.
André ugyanis költő volt. Ez önmagában még nem jelentett volna különösebb vészt, de André éppen olyan volt, amilyennek egy költőt elképzelünk. Soha, egy percig nem tudott nyugton maradni; egy pillanat leforgása alatt a legnagyobb eksztázisból a legmélyebb depresszióba zuhant, és persze fordítva is. Egy szemvillanás alatt halálosan beleszeretett akár a legocsmányabb nőbe, és rekordidő alatt ki tudott ábrándulni a legszebb hölgyből is, ha példának okáért fölfedezett rajta egy ottfelejtett szőrszálat.

In Gryllum

Gryllushoz

Guarino sasfészkében miért rikácsolsz,
te siketfajd? Mit keresel a poéták között, Gryllus?

Miért erőlködsz? Pennád elől
lám, menekülnek a daktilusok.
Költöznek ablakod alól a tücskök
− halálra gyötört publikumod.

Forrna be szád és nyikorogna helyetted künn a kabóca,
vonyítna eb, majom szelelne, bőgne tulok.
Faunánk képtelen ocsmányabb műsort produkálni,
te fűzfapoéta, te szar, Gryllus ezt csak te tudod.

És hájas is vagy, amice, de legalább görbe az orrod…
És kandisznóként bűzlesz, bár kan mivoltodat vitatom,
de a kanálisban kiegyezhetünk.

Nyilvánvaló, hogy síkságon születtél,
ha szikla akadt volna a közelben,
fölélesztik a Taigetosz hagyományát.
Milyen atyának kell ily ivadék?
Mely csecs gondoskodik ily szopósról?

Mit keresel a sasfészekben, Gryllus,
a szárnyaló Guarino-fiókák közt?
Mit matatsz itt te kappan, te tyúkapostol?

Még te ágálsz, hogy verseimmel kitörlöd…
Vigyázz, véred ne fakadjon, bár igen edzett
− hisz a fél konviktus jár reá – a segged.