Trocheus

Csont szakad ki csendre, mint a szóra,
Ránktalál a védekezve-támadó
(Mágneselme, rejtve rádióadó),
S összeszívja műsorát a jóra.

Holtterébe visszajár az óra,
Összefüggve úgy, akár a <„fá”-ra „dó”>,
Zárlatában ott a vég, a számadó;
S az, ki visszaszól, jön így kapóra.

Széttörött ma minden, és a rész egész,
Vág atomnyi lényeg így a húsba,
S osztható tovább, ha súgja szív meg ész,

Míg elemnyi cérna kötne gúzsba,
S értenem – ha kell – elég a félsz-egész,
Összetoldva névleg-trocheusba.