Paizs Tibor versei
A palatkai cinterem portikusában
D. 1991: „Deus est refugium nostrum…”
Hol egyszerűség s társtalan jelen
Egyre üresebb térbe lép át,
Nincs ismerős, nincs idegen,
Csak váltott arcok mint staféták.
Hol habzón turkálnak ködök,
s néptelen lesz eleven ének,
hol fényt és lángot köpött
az égbe szikkadt örökélet,
ívben terül el ott a hangja,
hogy csendünk két partját áthidalja.