Szondy-Adorján György

Szondy-Adorján György

Szondy-Adorján György versei

Karácsony

Lesöpörtük magunkról a havat, előjött
mindenki saját kis gödréből, hozták
a vödör bort, halkonzervet fej fokhagymával,
és védtük a búzamezőket, jól aludt, hadnagy úr?
kellemes ünnepeket kívánunk, kérjen 
még nyomjelzőket, este majd legyen piros,
zöld, sárga, sima van elég, elveszik a világ
bűneit, havat kaptunk a lábunk
alá, hogy járjunk rajta, higgyétek el,
már novembertől csak gödör, gödör mellett,
hol eggyé lesz az ember, aztán csak nőtt a hó,
mint a láb egy ideig, majd egy vályú mögül
bölcsen előbújt az este, reméltem otthon alszanak,
és reggel, nagyon messze, mindenki fölkel, járkál,
főz, mos, olvas, lefekszik és fölkel ismét,
majd fellődöztük karácsonyfáinkat,
piros, zöld, sárga, kincstári színek vágtak fölfelé,
és a vödrök alján lassan megnyílott az ég –
egyszer én leszek a hős, aki megérkezett,
aztán járkál, főz, mos, olvas, lefekszik és fölkel
ismét, addig is belenyugodtunk gödreinkbe,
és reméltem alszom, reméltem szenvedek,
reméltem én vagyok, reméltem nem lehet.

Subscribe to this RSS feed