Forog a herkentyű

Szerkesztőségünk Forog a herkentyű című adásának munkatársai a héten Flekkenfalván jártak, ahol Szilveszter Dániel, rossz anyagi körülmények között tengődő lírikust keresték fel. A költőt épp lepusztult – úgy is mondhatnánk, kidőlt-bedőlt – házának konyhájában találták, amint jobb kezével haját csavargatta, bal kezében pedig legújabb kötetének egy példányát tartotta, és azzal az őt körüldongó legyeket próbálta magától távol tartani (saját szavajárásával: hessegtetni). A szebb időket megélt dobkályha előtt, amely a konyha egyetlen berendezési tárgya volt, egy félszemű, rühös macska melegedett, a falu közbirtokosságának erdejéből kunyerált rőzse lángjánál.

Senki soha

Ne jöjj ne jöjj nincs itt semmi 
Miért nem kell verekedni
Bánattornyok rajta bástyák
Káromkodásból imádság

Ne jöjj ne jöjj nincs itt senki
Aki tudná mit kell tenni
Elkerülni nem tetézni
Hogy ha kell tükörbe nézni

Ne jöjj ne jöjj nem volt soha
Kinek sorsa nem mostoha
Aki végig állva bírta
Egy szuszra fenékig itta

Ne jöjj ne jöjj senki nincs itt
Emberben ne Istenben higgy
Hogyha mégis múlna órád
Mondd hogy farsang volt mulatság

Keresztnek igaza lehet

(Keszthely)

Reggel felkeltem, s eppen valamit faltam, s mondom, a csomagokot kiviszem a kocsihoz, s a kerekekbe es egy csepp levegőt még eresztek, met kell indújak magyarba. S aztán a csomagokat a földre letettem, a gumikat jól felpumpáltam, s mondom, hátranézek az estálóba es,  lám, valami baj van-e. Hát ahogy így az udvaron jövök megyek, látom, nyílik a kapu, s az öreg Kereszt ereszkedik bé nagy öltönyösön s a karjára a fészi fel van akasztva. Há mondom, egészséget Kereszt, merre jár, no. Hát aszongya, én eppen a templomba indulék, de láttam, hogy mán a reggel óta itt mind futsz fel s le, s mondom, általjövök,  hadd lám, kitől félsz olyan erősen, hogy ennyire sebességbe tettek, s látod e még a fészit es elragadtam mondom lássamszag miféle ember lehet.