András Zoltán versei
Fekete bojtár
Sinka Istvánra emlékezve
Feketül a bojtár
Kölesér mentibe,
kormos varjúfelhõk
kárognak felette.
Kifakuló szikes
felszítta a Napot,
közepibe a bú
öles fészket rakott.
Vándorol a falka,
évek csörgedeznek,
kórés szekerekkel
tova elzörögnek.
Göcsörtös ujjak közt
a gond gyönggyé válik,
csutka ceruzából
„viola sugárzik”.
