Könyvekről

Káli István A szemfényvesztett című regénye hibáival együtt izgalmas és fontos könyv, önéletrajzi motívumokkal átszőtt családregény, ugyanakkor Vásárhely-regény és egy korszak – a kommunizmus – lenyomata erdélyi magyar (és zsidó) szempontból. Szintézis. Például Tompa Andrea regényeivel rokonítható úgy, hogy a Kolozsvár Vásárhelyre cserélődik. Erdély-történet alulnézetből. Mély és olvasmányos, olyan mű, melynek megjelenése ünnep (kellene legyen/lehetne) az erdélyi irodalomban. Ha…

Léleknotesz, egy titkos kapcsolat útikönyve

Fekete Vince új verses kötete* fekete borítójának kopottas, fehér feliratával az idő múlását sugallja, noteszformájával pedig azt, hogy ha komfortzónánkból felkerekedve utazni indulunk, vigyünk magunkkal kis helyen elférő, kézbe simuló, a holt időt töprengéssel, értelmezéssel, gyönyörködéssel kitöltő olvasnivalót. A kötet címadó verse rájátszik az olvasásnak e sajátos körülményére. A fő vasúti csomópontoktól távol közlekedő szárnyvonalon, aprócska, fapados vicinálison „(…) olvasni lehet/ közben, nézelődni, ahogy tízpercenként megáll, (…).” (64. o.)

Ötévnyi hallgatás után nagyregénnyel jelentkezett Lőrincz György, a szociografikus érzékenységéről ismert, műveiben az erdélyi magyar társadalom aktuális problémáival foglalkozó, Székelyudvarhelyen élő író. Magyar sorsregénye* a Trianon gyermekeinek örök hányódását, identitásuk szétszóratását mutatja be; a hangulat mégsem rezignált, mert e szétszóratás egyféle olvasat szerint megsokszorozódást is jelenthet.

Enciklopédia erdélyi gyerekeknek erdélyi gyerekekről és nemcsak

Vitathatatlan, hogy a Zágoni Balázs és Kürti Andrea által jegyzett Erdélyi gyermekenciklopédia örökzöld kötet, nemcsak mert a megjelenés óta eltelt öt évben nem veszített aktualitásából, sőt. Ismételten újraolvasásra sarkalja a kortárs gyerekkönyvek olvasói mellett az utóbbi években egyre népszerűbb gyerekek számára írt útikönyvek iránt érdeklődőket. Kiváló kiegészítő olvasmány az elmúlt évtizedben megjelent városokat felfedező, azok történelmét és jelenét bemutató, gyerekeknek, illetve családoknak szánt útikalauzok mellett.

Poliszformáló polgárok

Egy település értékét az érte tevő emberek minősége határozza meg. Jaklovszky Dénes és fia, Jaklovszky Alfonz Mihály Székelyudvarhely szintjét, városi rangját emelte tudásával és műveltségével, emberségével és tenni akarásával a múlt században. Mindketten közösséget szolgáló hivatást választottak. Az apa klasszika filológiát végzett görög-latin szakos tanárként az európaiságunkat meghatározó antik kultúrát tanította a Római Katholikus Főgimnáziumban. Fia a városi kórház gyerekosztályának alapítójaként nemzedékek sorát gyógyította. Közös szenvedélyük az írás volt. Ez a mágikus művelet, mely a múló időt képes szavakba foglalva papírra rögzíteni, hogy a megszívlelendő egyéni élmények az olvasás által közösségivé válhassanak. Ugyanakkor egy település a róla szóló írások tükrében megsokszorozódva színesebbé, létezésében változatosabbá válik.

Cs. [csekefalvi] Szabó László (1905-1984), az erdélyi, értelmiségi családból származó, Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas szépíró, esszéíró, kritikus a magyar irodalmi élet egyik meghatározó alakja volt. A Nyugat második, esszéíró nemzedékének, a "hétfőiek" tagjaként indult. A Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetése során "nyugatos" szemléletű műhelyt hozott létre.

Etruszk vagyok – mondja a pillanatnyilag legnagyobb székely író, György Attila, aki, mint tudjuk, pontosabban nem is székely, hanem csángó. És ezt senki sem vonhatja kétségbe és nem is akarja, mert mit tudjuk mi, hogy mit hordoznak a gének, hányszor és hogyan ismétlődtek a DNS-ekben a fehérjeláncok – ATGC, a négy fehérje betűjele –, amiben benne az egész emberiség története. Aki olvasta György Attila Harminchárom című könyvét, ismeri a történetét annak, hogyan érkeztek meg az etruszkok a Gyimesekbe.

Rakovszky Zsuzsa “család nélküli családregénye” olyan, mint egy posztmodern palimpszeszt: nagy vonalakban egymásra másolja, felülírja, majd újragondolja a szereplők történeteit. A szereplőkét, akik szinte kivétel nélkül rokonok is, meg nem is, családtagok is, meg nem is. Féltestvérek, és azok féltestvérei, régi időkből előnyúló csápok, talán-gyermek, szinte-szerelem, már-már szerető, majdnem apa.

Panelház, vagy ahogy mifelénk hívják, blokk, nemcsak az egykori szocialista országokban épült, hanem Nyugaton is, csak ott jóval kevesebb. Egyes foglalkozások esetében vagy bizonyos életkorban célszerűbb panelben lakni, mint kertes házban. Például egy nemzetközi légiforgalmi társaság pilótája, aki egyedül él és napokig van távol otthonától, vagy egy folyton konferenciákra utazó és időnként más városok főiskoláin vendégtanárként tanító egyetemi professzor nem tudná rendszeresen elvégezni a kertes ház körül folyton adódó munkákat. Vékony pénzű fiatal házasoknak is jól jön a panel, külön költözhetnek a szülőktől, míg telik kertes házra.

Az írás gyógyít, de az olvasás is

Tisza Kata legújabb könyvében mindenkihez szól. És bár a mindenki fogalma elég tág, mégis nehezen hinném el, hogy ne találna bárki is olyan sorokat, gondolatokat a kötetben, amit ne tudna visszaforgatni a saját életébe. Légy bár házas vagy kapcsolatban élő, szerelmes vagy szerelemre vágyó, megcsalt vagy csalfa, a szíved mélyéig csalódott és meggyötört, reményvesztett, gyászoló, magányos, szeretethiányos, kihasznált, összetört vagy éppen romjaidból újra feltámadó, életigénylő, ezek a versek valószínűleg téged is megérintenek majd.