Könyvekről

Balkáni fohász

Markó Béla verseskönyvéről

Szülessék a jó vers bárhol, mindig a lélek mélyrétegeiből merít. De különösen gyógyító, ha a vers magaslatáról lehet rálátni a közösségi összefogásra. Markó Béla verseiből az egymásrautaltság kényszerűségére, az Erdélyhez kötődő szerelemre – arra a létre láthatunk rá, hol a szenvedés akár a védekezést is megölheti, holott ez az életben maradás alapfeltétele.

A könyvet kiadta a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó (2012), illusztrálta: Részegh Botond.

Gond és remény

Nagy Pál publicisztika-kötetéről

A diktatúra utáni felszabadultság és tiszta remény érzetével szemlélve a megéltek és megélhetők felemásságát, a szerző mindenkor hangot adott annak, ahogyan ő látta a környezetét, értette és értelmezte az életét is befolyásoló eseményeket. Írásai közel húsz év gondjait és reményeit mutatják meg az olvasónak egy sokat megélt ember szemszögéből tekintve.

Kiadta a marosvásárhelyi Mentor Kiadó, 2010.

A két boldog fénygombolyag

Bogdán László regényéről

A Kintrekedtek című trilógia harmadik kötetében folytatódik a bizarr eseményekben gazdag hajóút és folytatódik a regényfolyam hőseinek, Tatjánának és Jánosnak egyre különösebb, riasztóbb és veszélyesebb formákat öltő harca is a magukat halhatatlanoknak tartó Eduardo De Sica milliárdos üzletemberrel és társaival.

Kiadta a marosvásárhelyi Mentor Kiadó.

Édesgyökér

Kenéz Ferenc verseskönyvéről

Kenéz Ferenc legújabb kötetének első része az Édesgyökér. Gyermekrajzok címet viseli. A ciklus 62 darabja végigviszi az olvasót a gyermekkor valós és képzeletbeli színhelyein, észleléseken és gondolatokon, álmon és valóságon. Az Öregnapló című rész az Anyai dédanyám füzetéből alcímet viseli, a vers-füzér meg amolyan toronygombirat, a szerző szerint „veritábilis gombirat-szöveg”, amely egy kisközösségről tett, jövőbe örökítendő vallomásnak tekinthető...

Túlexponált fényképek

Ferenczes István verseskönyvéről

„A férfikor lírai megjelenítésére vállalkozott Ferenczes István” – állapítja meg Borcsa János irodalomtörténész a szerző Túlexponált fényképek című kötetét méltatva –, „s ehhez az egyik örök témát s a legveretesebb versformát választotta, éspedig a szerelmet, illetve a szonettet, még pontosabban: a teljesség igényét kínáló szonettkoszorút. Van, ki a költői pályakezdés nyomatékosítása okán választja a szonettkoszorút mint versformát, mást meg a pálya delelőjén szólít meg úgymond ez a forma, mintegy szintézisre ösztönözve az alkotót. Lehet tehát a mesterségbeli tudás bemutatásának tárgya és terepe, de lehet magának a (költői) létnek a megfogalmazása, azaz az alany és az állítmány...” Illusztrálta: Részegh Botond, kiadta a Pallas-Akadémia Kiadó.

A hóhér háza

Tompa Andrea regényéről

Tompa Andrea regénye zavarba ejtő olvasmány. A kötetet kézbe véve első körben néhány olyan információhoz jut az olvasó, melyek azt sejtetik, hogy Kolozsvár-regényről van szó, hogy (ön)életrajzi (családtörténeti) regényről van szó, s hogy mindezek mellett (vagy által) egy dokumentarista jellegű korszakregény ez, mely a romániai kommunista éra keresztmetszetét adja alulnézetből (de korábbi korok erdélyi magyar valósága is felvillan). Nos, a könyv mindezt hozza, ennél több is, kevesebb is. Elöljáróban elég, ha még annyit tudunk, hogy 2010-ben a szerző a könyvvel kiérdemelte az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Debüt-díját.

Háromszéki anekdotika

Ilia Mihály: Tömöry Péter könyvéről

Háromszéki anekdotika: Ez egy nemrég megjelent könyvnek a címe, szerzője Tömöry Péter színi rendező, író, dramaturg, aki ma Veszprémben él. De a könyv  nagyobbik része arról a világról szól, melynek  kezdeteinél ott volt a szerző is, a sepsiszentgyörgyi  Megyei Tükör című lap 1968-as indulása, pontosabban annak az író-újságíró gárdának a föllépése, mely a kolozsvári  egyetemről a még nagyon új diplomával egy székely-földi város életében irodalmat teremtett, újságot írt. Föllépésük sem a romániai magyar irodalomban, sem pedig a magyarországi   irodalmi életben nem maradt nyomtalanul, ez utóbbi majdnem hihetetlen, de igaz.

Bolhaszerenád: Enter!

Lakatos Mihály Bolhaszerenád című kötetéről

Még rémlenek valahonnan a székelyudvarhelyi születésű, Budapesten élő Lakatos Mihály régi versei, melyekkel az 1990-es évek legelején feltűnt. Aztán átnyergelés történt, prózakötetek következtek, novellák, színművek, mesék, majd fordítás, s én már azt is gondoltam, a lírai fejezet már végképp a múlté, amikor 2010-ben megjelent a Bolhaszerenád*, ami – sejtelmem szerint – eddigi verseinek válogatása, néhány friss szerzeménnyel kiegészítve. Bár évszámok nem segítenek az eligazodásban, az élményanyagból, a felütésből, hangulatokból „kihámozható”, hogy van itt egészen régi és egészen új vers egyaránt.