Korpa Tamás verseskönyvéről

Tíz mondat a hidak teherbírásáról*

Szín: kékeszöld
Szó: híd
Ennivaló: halételek drezdai módra
Film: The Bridges of Madison County
Zene: Red Hot Chili Peppers: Under the Bridge

1. Hogy a hidak képe és képzetköre mennyire élénken foglalkoztatja emberek jelentősnek tűnő hányadát, azt Korpa Tamás könyvének beharangozó Facebook-oldala  jól bizonyítja: elképesztőbbnél elképesztőbb, különösebbnél különösebb hidak képeit gyűjtötte oda össze egy interakcióba lépő közösség, melynek tagjait egyszer csak hidak kötötték össze.

2. A könyv fülszövegét jegyző Oláh Szabolcs egy telitalálattal olyan összehangzásokból vezeti le Korpa Tamás költészetének meghatározó vonását, „melyek szándékolatlanul jelentkeznek játék közben, mikor a költő magára hagyja a nyelvet, hogy helyette érezzen, gondolkozzék”.
3. A (költői) nyelv összehangol és összeköt olyan pontokat, amelyek között korábban nem volt híd.
4. Városi mitológiát épít Korpa Tamás – sok és sokféle város darabjait illesztgeti össze az élővilág elemeivel: a címadó vers ikertornyai, rondellái, neoncsövei, futópadjai, gyárkéményei, metrói és autósmozijai cinkelábak, mélytengeri halak és lovak képeivel keverednek el, autentikus, megélhető világokat alkotva.
5. A nyelvi, kulturális talált tárgyak is hasonló intenzitással épülnek össze: német, angol, román, svájci, osztrák, spanyol megnevezések, referenciapontok és ezek hibridjei tűnnek fel a versekben.
6. Láthatatlan városokat tesz tehát láthatóvá a szerző, saját valós és képzeletbeli tereink dzsungelébe vezet be, megmutatva, hogy minden város (és szó, vö. „az eső szóból nyíló terem”) mögött (alatt, fölött, között) újabb városok léteznek.
7. Talán ebből a villódzásból, távoli elemeket összekapcsoló törekvésből szükségszerűen adódnak azok a pontok, ahol az olvasónak, látványkövetőnek el kell tévednie a nyelvben, zsákutcákból való kikeveredések élményével, épp mint egy idegen városban történő bolyongás során: „farfekvésű, rusztikus garázs”; „érkezést megelőző, renitens szag”; „töredelmes műszer”.
8. Ennek a technikának az önreflexiója lehetne az alábbi rész: „túl gyors az azonosulás közted és egy kölcsönkönyvtár között. közted és egy használt szövetkabát között, amelyből idegen monogramok és bűnök fordulnak ki éhesen (...). mintha diafilmként néznél videoklipet.” (Viszonylagos, de részletes)
9. A kötet nyelvi stratégiáját innen nézve úgy is érthetjük tehát, hogy folyamatosnak tűnő látványokat lassít képkockákra, s azok hézagait tölti ki nyelvi totalitásokkal – ilyen ritmusok (ritmusváltások) teszik valóban láthatóvá azt például, ahogyan a „kőlé vonul. és vonul benne az árok.”
10. A kötet paradoxona pedig (ugyancsak innen nézve) az, hogy lehet-e minden (bármely) hézagot nemcsak totalitásként érzékelni (ahogy általában a töredékköltészetek filozófiájában), hanem ki is tölteni azokat valamiféle nyelvi anyaggal – melyik fogy el hamarabb: a hézagok vagy a totalitások sora?


Korpa Tamás: Egy híd térfogatáról. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2013.