Bogdán László új verseskönyvéről

Bogdán László fantáziájára, de egyben tényismereteire is vall az a csodálatraméltó változatosság, ahogyan egy 20. század eleji orosz költő tudatából, érzelemvilágából kiszólva ábrázolja mindazt, ami egyidőben az orosz korszellemre és Európa nyitottabb világára is jellemző.
Káli Király István kiadó szerint ez a könyv versekből álló regény. Nagyszerűen átfogja a huszadik század eleji orosz értelmiség korát, ennek szellemiségét, filozófiáját és hangulatát. A versek az orosz herceg Nyugat-Európában, az ígéretek világában töltött éveiről szólnak, ám kiderül, nem találja itt a helyét, nem idevaló, ezért visszatér Oroszországba.

A Vasilij Bogdanov megszületéséről annyit tudhatunk, hogy Kovács András Ferenc egyszer Bogdán Lászlónak ajánlotta egyik versét, és a nevét oroszul írta. Innen jött az ötlet a kötethez, ezt pedig a szerepjátszás egészítette ki. Bogdán László szerint a magyar irodalomban nem létezik biográfikus költészet, bárki is próbálkozott eddig vele, kudarcba fulladt, ezért választotta a szerepjátszó költészetet.
A létrehozott fiktíva lényege a következő: Vaszilij Bogdanov (1895–1982) méltatlanul elfelejtett orosz költő élet­művének jelentékeny része a legutóbbi időkig lappangott, de aztán előkerültek a költő füzetei, és unokája, Tatjána Bogdanova, a Harvard Egyetem szlavisztika tanára megkezdte a szentpétervári, szibériai és amerikai füzetek anyagának közreadását,magyarázó jegyzetekkel természetesen, amelyek sokat elárulnak a korról és a váltakozó irodalomfelfogásról, de főleg arról, hogy milyen kevéssé értjük a sztálinizmust, irodalmáról és kényszerhelyzeteiről nem is beszélve.