Balogh Andrea Karácsony Benő-tanulmányáról

Tíz mondat az ironológiáról*

1. Egy monográfia akkor jó, ha a végére érve többet tudok olyan lényeges dolgokról, amelyek a monográfia főszereplőjével kapcsolatosak.

2. Egyáltalán: egy monográfiának legyenek állításai azzal kapcsolatban, hogy egy szerző életművében melyek a fontos dolgok.
3. Balogh Andrea könyve az iróniát állítja középpontba, miközben Karácsony Benő regényeit elemzi, és kimozdítja a fogalmat egy nyelvi fogás státusából, jóval összetettebb szerepet szánva neki.

4. Karácsony Benő távolságot teremt és relativizál általa: szereplőit nyelvi viselkedésükön keresztül is megmutatja, és viszonyba állítja őket egymással.
5. Az irónia nem két tényezős, rögzített játszma, hanem gyakran több szereplő bevonásával zajlik (akik vagy „veszik a lapot” az adott beszédhelyzetben, vagy nem), ráadásul mindebbe későbbi, visszatekintő énjük is beleszólhat, mint Felméri Kázmér, a Napos oldal hőse esetében – és persze az olvasó is, aki tovább bonyolíthatja az irónia és önirónia mintázatait.
6. Olyan többszintes struktúra ez Karácsony Benőnél, amely a modernség regényeinek sorába illeszti a Napos oldalt vagy folytatását, A megnyugvás ösvényeint, így irodalomtörténeti társkeresőként is működik a monográfia.
7. Izgalmas a Balogh Andrea könyvében az is, ahogyan az elemzések során kiderül: a művész-szereplős regények esetében (az említetteken kívül tehát a Pjotruskában) összetettebb az ironikus szövegműködés, mint ott, ahol „polgáribb” foglalkozású szereplő (mérnök, patikus) kerül középpontba.
8. Mintha Karácsony Benő ugyanúgy lépne át saját polgári jogász-foglalkozásából a művész-létbe, mint szereplői a nem-ironikus nyelvhasználatból az ironikusba, a megismerő magatartást a köznapiból kilépő, ironikus távolságot teremtő szemléletben találva meg.
9. Robotos Imre és Tót H. Zsolt (http://mek.oszk.hu/01300/01382/01382.htm) Karácsony Benő-könyvei után Balogh Andrea az elbeszélésmódok rétegeiről tud többet, részletesebbet mondani, a Karácsony irodalomtörténeti helyének kijelölésében, utóéletének jellemzésében pedig Cs. Gyímesi Éva Korán jött polgár című (http://karacsonybeno.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=8&p=218), alapvető tanulmányára támaszkodik, annak tételeit fejti ki bővebben.
10. A Karácsony-művek a „pad alatti olvasmány” kategóriájában is képesek voltak túlélni számukra kedvezőtlen évtizedeket, és az a világszemlélet, amelyik Balogh Andrea monográfiájában is előtérbe kerül – a belső derű, a belső szabadság attitűdje – továbbra is esélyt teremt arra, hogy egyfajta korszerűtlen korszerűséggel lehessenek jelen olvasmányaink között.


*Balogh Andrea: Az irónia Karácsony Benő regényeiben. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2012.