Fischer Botond verseskönyvéről

Tíz mondat a távirányított építésről

Szín: barlangsötét
Szó: Faust
Ennivaló: növendék csorba
Film: Reprise 
Zene: Bohren & der Club of Gore: Karin

1. Ha visszafelé, a kötet utolsó darabja felől olvassuk az Alsógolgotát, akkor egy labirintusba keveredünk: az utolsó szöveg ugyanis azt állítja, hogy az Alsógolgota egy 21. századi angol szerzetes, Bengdeoen műve, aki kitalált egy fiktív magyar költőt, Fischer Botondot, és úgy állította be, mintha a versek, amelyeket ő, a szerzetes publikált, a magyar eredetik latin fordításai lennének.

2. A kötet tehát, amelyet kezünkben tartunk, a magyar áleredetik latin fordításainak magyarra való visszafordításait tartalmazná.
3. Ez a távolítás-játék fontos, mert viszonylagosítja a szövegek státuszát, kivonva őket mindenféle alanyiság és ugyanakkor az afféle korszerűség-elvárások hatálya alól is.
4. Távolításjáték, egy hanyatlástörténetbe való belehelyezés maga a helységnév is – a Golgotához viszonyított Alsógolgota.
5. Egy szenvedéstörténet alulnézetesítése – ebben viszont leleményesen mai tud lenni a hang, a történelem alulnézetesítését elvégző regények, mikrohistóriák társaságában.
6. A hangnem fanyar, az utalásrendszer egyszerre köznapi és mitológiai.
7. A könyv tétje pedig az, hogy valamit építsen, törmelékekből, romokból, töredékekből, és közben kerülje ki az önsajnálat leselkedő csapdáit.
8. Stációkban gondolkodni jó, mert így egy-egy vers és egy-egy kötet nem más, mint egy sorozat része, és persze tudjuk azt is, akármennyire Alsó legyen is a Golgota, hogy az utolsónak mondott stációnál a történet nem ér véget.
9. A saját félelmekkel, saját démonokkal való szembenézés a kötetben komoly; voltaképpen ez a saját tulajdonba vett testek és épületek legmegbízhatóbb alapozása.
10. A félelmek, keresések, miközben beíródnak valahová, egyben ki is íródnak valahonnan: az első kötet megtörtént, lehet várni a következőket.


Fischer Botond: Alsógolgota. Kriterion, Kolozsvár, 2013.