Lászlóffy Csaba ikerkötetéről

Tíz mondat a test világba-épüléséről

Szín: barna
Szó: hang
Ennivaló: cethal
Film: A Dangerous Method
Zene: Beethoven: Holdfényszonáta 

1. Két kötet egyszerre, vagy inkább egy kötet két darabban – mintha arról az igényről adna hírt, hogy a költőnek át kell járnia különböző világok, saját különböző világai között.

2. Sűrű motívumrendszer szövi egybe az ikerkötetet, miközben persze változnak a hangsúlyok: az első kötetben erősebb a világérzékelés, a másodikban az én-érzékelés.
3. A személyesebb, a konkrétabb irányában haladunk, miközben olvasunk.
4. A könyv legfontosabb metaforái a test leromlásával kapcsolatosak: mintha a világ hangja válna rekedtebbé, miközben egy alattomos kórsággal küzd.
5. De fordított irányban is működik az átjárás, hiszen gyakran az az érzésünk a versek beszélőjét hallgatva, hogy belsővé tett, külvilági eredetű démonokkal viaskodik, ahogy egyébként Ábrahám Jakab szöveget kísérő képei is ezt teszik.
6. Felismerhetjük a korábbi Lászlóffy-kötetek témáit, megszólalásmódját is az ikerkönyvben, de itt mintha egy fokkal zsigeribb, húsba vágóbb volna a megszólalás.
7. A könyv személyesebb rétegében elveszített társak, szemtanúk, barátok tekintetébe vetülnek ki gyakran az összegzések.
8. De Lászlóffy költészete mások mondataival is párbeszédre lép: mondóik gyakran kortárs nemzetközi szerzők, olykor magyar különcök; gyakran személyes ismerősök, legjellemzőbb módon pedig eretnek klasszikusok.
9. Előző történelmi korok és a kortársi világ „serkentései”, a szerző egyik kedvenc szavát használva, összeérnek.
10. Az ikerkönyv felmutatja a világot, és jellegzetesen Lászlóffy Csaba-féle írásjelhasználattal elhelyez mellé rögtön egy kérdőjelet is, zárójelben.


Lászlóffy Csaba: Pózok a sebezhetőn; Átörökített magány. Versek I–II. Napkút, Budapest, 2013.