Váradi B. László kötetéről

 

Tíz mondat a medvék, emberek és vidrák rokonságáról

Szín: terepszínű
Szó: emlős
Ennivaló: hal
Film: Cristian Mungiu: 4 luni, 3 săptămâni și 2 zile
Zene: Anthony Phillips & Harry Williamson: Tarka

1. Egy kecsua népmesében, a Medvefiú történetében egy medve és egy asszony gyermeke természetfeletti erőket hordoz, ravasz cselek révén győzi le sok ellenfelét.

2. Váradi B. László prózakötetében többek közt egy olyan szibériai közösség hiedelemvilágát is emlegeti, amelyben lélekvándorlás zajlik az emberből a medve irányában. 
3. Parodisztikus beszámolójában, amelyben a medve-hiedelmek antropológiája hivatkozásokkal is előkerül, két elázott férfi ül a sepsiszentgyörgyi Kolcza-kertben, és informális nemzetrehabilitációs konferenciájukon medvék és emberek utódaitól várnak pozitív fejleményeket, afféle vérfrissülést.
4. A könyv sokszor elharapott, sokszor végigmondatlan történetei erős azonosulást mutatnak az állatok világával, életével. 
5. Nem elérzékenyülős, nem meghatott azonosulás ez, egyszerűen természetes, megélt ügy: belefér a megfigyelő kíváncsisága, a „többet akarok tudni, tapasztalni” olykor uralhatatlanul erős attitűdje, és belefér az, hogy mindenevőkre vagy olykor akár ragadozókra vonatkozó szabályoknak vesse alá magát az ember.
6. A (több történetnél kamerában is materializálódó) tekintet ebben a könyvben nem hierarchizál: ugyanolyan természetességgel pihen meg emberek és állatok mozgásán, viselkedésén – találó a cím: valóban emlős-viselkedéstanról szólnak a történetek, ahol ember és állat együtt, egyszerre van.
7. Az elbeszélő tud vidraként figyelni, vidraként (ami itt azt is jelenti: ragadozóként) létezni: „Egy tatár faluban laktam akkortájt, Dobrudzsában. Itt, itt én nem vártam senkire. Itt örültem, ha testvéreimhez, a vidrákhoz hasonlóan, észrevétlenül átvészelhetem napjaim. (…) A túlpartra szolgáló hídról még egyszer a vízre néztem. Homokpadok, a padokon nyomok, egyesével, párosával. Nyugalom szállt meg. Talán vidra nézheti így az ívó halakat, vagy hiúz a csapáson közelítő őzet.”
8. A fontos tehát az – és ez nem magából az idézetből derül ki, hanem a teljes könyvből –, hogy ez több egyszerű hasonlatnál. 
9. Váradi B. László képes medvének lenni, és képes felvetni mégis azokat a kifejezetten emberinek tartott problémákat, hogy mit jelent például egy Gólemet létrehozni, egy emberinek tűnő bábut, amivel egyébként azt tesztelné, hogyan viselkedik egy bocsait féltő anyamedve.
10. Egy antropológus és etológus vizsgálódásait olvassuk, amelyek másokról szólnak persze, és ezen keresztül, korántsem tolakodóan, de szokatlan mélységekig jutva, önmagáról.


(Váradi B. László: Emlős-viselkedéstani jegyzetek. Mentor, Marosvásárhely, 2013.)