Bóják - olvasónapló

Az Utunkban a + 1 oldal a mai harminc év körüli évjáratok (akkori diákok) örömére, s tán bánatára íródott annak idején, örömére, mert a sokszor merev és csökönyösen rideg tanrend kereteit túllépve, az „iskola-oldal” írói megpróbáltak személyes hangon, néhol színesen, vallomásosan be­szélni irodalomról, nyelvről, alkotásról, irodalmi mozgalmakról, mintegy beavatva az olvasót az alkotók gondjaiba, töprengéseibe. A bánatot meg azért említettem, mert lehettek olyanok, akik így sóhajtottak: – Szép volna többet fog­lalkozni mindezzel, de hát a rohanó idő .. .

Volt egy Bóják nevű rovat is ezen az oldalon, melyet alulírott jegyzett, kiváló tisztelettel, nyolcvanhárom pénteken 1971 és 1974 között.
Mi is volt a Bóják?
Számomra életem egyik legszebb szellemi kalandja, négy esztendei együttrepülés a modern költészet nagyjaival, mindenheti bepillantás a legkülönfélébb poétái „boszorkánykonyhák” ablakán – de mindenek­fölött az ajándékozás gyönyörűsége, hiszen minden fölfedezésemet meg­oszthattam az Utunk, fiatal, vagy már nem olyan fiatal olvasóival. Jó­kedvvel írtam a sorozat minden darabját, mert sok visszajelzést kap­tam lelkesen olvasó, költészetre szomjazó ismeretlen ifjú barátaimtól – mi tagadás: tábort éreztem a Bóják körül. Talán azért, mert sallang-mentesen próbáltam szólni, leszállva az irodalmi szakkifejezések aka­démiai nyereg-magasából; közös kalandot akartam, nem okítást.
Használt-e valamit e rovat – olvasói tudják. Ha viszont képes használni, ezután is megteheti, mert az Utunk úgy döntött: még egy­szer olvasói kezébe adja a sorozatot – egybegyűjtve és összevonva. Ügy döntöttem, hogy nem mentegetőzöm – annyit mégis el kell mon­danom: az újraközlés ötlete nem tőlem származik.
Íme tehát a Bóják – mondom szorongva –, barangolásaim emléke, az önöknek írt olvasónapló. Tartsanak velem a modern költészet tájain.