Ilyés András Zsolt kötetéről

Faluról jöttem - ez a jelszó jellemzi a mikóújfalusi Ilyés András-Zsoltot, akine január 11-én a mikóújfalusi kultúrotthonban mindhárom, eddig megjelent kötetét bemutatják; amelyek mindhárom korosztályhoz szólnak és a falu világát elevenítik föl.

Ilyés András Zsolt előbb a Romániai Magyar Szónál vált ismertté a szememben, kezdetben a falusi életből vett színes fotókkal jelentkezett. Amelyek nem voltak éppen a műfaj remekei, látszottak rajtuk szerzőjük amatőr volta és technikai felszereltségének szerényebb volta, viszont rendelkeztek valamivel, ami nagyon sok, falunb készült fotóból hiányzik: autentikus hangulattal, képvilággal. Azok a képek egy élő, mai falu sminkeletlen jeleneteit közvetítették számunkra s nem egyet be is mutattunk olvasóinknak. Jutott belőlük a Káfé oldalaira is.
Ilyés András-Zsolt később bizonyított: neki szóban is van mondanivalója arról a helyről, amelyen emberré cseperedett. Így kezdődött kalandja az irodalommal is. Elrejtett névjegyek c. prózakötetét évekkel ezelőtt magam véleményeztem, s bár az ilyesfajta lektori jellemzést nem szokás nagydobra verni, most, hogy a könyv megjelent, nem állhatom meg, hogy ne idézzem saját magamat – hiszen mit is írhatnék egyebet, mint annak idején, egy ív papirosra?
“Furcsán populáris műfajt kultivál e kezdő kötet szerzője, mely első látásra könnyű olvasmányt ígér. De már az első oldalak után meggyőződhetünk, hogy a hétköznapi, nem egyszer kisszerűen komikus csattanók mögött az élet groteszk fordulatai és a közeli környezet megértésének, elfogadásának a vágya és technikája állnak.
Az a megkapó Ilyés könyvében, hogy nem irodalmiaskodik; tömören, fanyarul fogalmaz, mint aki mindent megélt és megért, de semmitől sem ment el az életkedve. Olykor a kihegyezett morbiditásig elmenő témakezelése nem bántó, nyelvi eszközei szikárak, bőven merít szülőhelye lokális fordulataiból, de azt sem viszi túlzásba, sikerül megmaradnia a hangulatfestés és ábrázolás szükséges keretei között.
Tipikusan kezdő, induló író nem tipikus kötetet az Elrejtett névjegyek, amely érdekesen ötvözi a már-már mindenütt levetett népi kultúra hagyományait a diavtosabb írói törekvésekkel, próbálkozásokkal, s mindebből emészthető, hálás olvasmányt tesz le asztalunkra…”
Igazából ma is csak ezt írnám az elegáns külsővel a Pallas-Akadémia kiadásában megjelent könyvről, s örvendek, hogy Zsoltot a Káfé állandó szerzői között is számon tarthatjuk – sajátos színt jelent a honlaphoz közeli alkotóközösségben.