Vári Attila könyveiről

Vári Attila, akinek 2014-ben három kötete is megjelent*, 2013-ban pedig két regénye**, egyik jellemző vallomásában így ír: „A mesék maradjanak meg a szavak birodalmában, a szavak legyenek viszont olyan áttetszően tiszta üveghegyek, amelyeket minden ezer évben meglátogat egy griffmadár, hozzátörli a csőrét, de amire a hegy elfogyna, addig az emberi melegségtől megolvadtan tovább patakzana a kristályszikla, hogy folyamok deltáin átszűrve szavai tisztaságát, elérje az igazság Óperenciás tengerét.

És annak a tengernek a közepén lenne egy sziget.” A közepén, bizonyára tűz mellett, akár Makk Ász Apó, ülne az író, és mesélne, ahogyan ezt utóbbi elbeszéléseiben olyan megejtően teszi. Az Álomkölcsönző novelláiban, történeteiben indázó, elburjánzó, mégis ökonomikus, egyre inkább a zeneiségnek engedelmeskedő mondat fugáiban néha négy-öt-hat idősík is keveredik, s továbbra is, akár regényeiben és eddigi elbeszéléseiben, nagy fontosságú az önreflexió, kitüntetett helyet kap a nyomozás mint cselekményszervező elv, és nyilván a késleltetés. A krimi különféle változataival játszik el megejtően bűbájos szerelmi történeteiben. 
Noha próbálkozott a kezdetektől nagyobb formákkal, Vári tulajdonképpen évekig tárcaíró maradt, aztán ezt fejlesztette tovább korai remekműveiben, a Lassított lónézésben, és A török elefántban s a Súrlott grádics darabjaiban, „vásárhelyi elégiáiban” elbeszéléssé, de nem szabad elfelejteni, különösen most, hogy a Székely könyvtárban megjelent első nagyregénye, a Volt egyszer egy város, hogy a regénnyel is kísérletezett. 
2001-ben jelent meg a Cselédfarsang, tavalyi regényei, a Nappali holdfény és a Szomorú hold akár ennek folytatásaiként is felfoghatóak, s máris előttünk egy erdélyi trilógia. Az erdélyi témák is állandóan terjeszkednek Vári elbeszéléseiben, regényeiben, s most egy különösen szép gyermekverskötete is megjelent az erdélyi legendákról. 
A készülő erdélyi Ezeregyéjszaka darabjai, a vásárhelyi elégiák a belső, a novellák, regények a külső körben egy csillogó-villogó kaleidoszkópszerű, alakját megejtően változtató mese- és anekdotahalmazzá állanak össze! Föl­sejlenek a centrum, Maros­vásárhely, egy szabad királyi város több évszázados tragikus és tragikomikus történetének momentumai is, a zivataros erdélyi történet próza- és verstükörben tükröződő égi másaként, de fifikusan, úgy, hogy a kettő: a valóság és a képzelgés állandóan, brutálisan egymásba játszva fedi fel és mutatja meg az örök emberi kiszolgáltatottságot! 
A fortélyok és furfangok, életstílusok és szokásrendek, életfelfogások, életdivatok, rögeszmék és mániák, álmok és rémálmok, bizarrériák egész ármádiája vonul fel az időnként tündöklően alpári történetekben, mindaz, amellyel itt, tájainkon élő és körülményeinek mindég, minden korban kiszolgáltatott ember védekezett az erőszakos, őt semmibe vevő, autonómiáját leigázó, emberi méltóságát megcsúfoló, eszményeiből, tartásából, állhatatosságából gúnyt űző, „véreskezű” történelem ellen! (www.3szek.ro)


* Vári Attila: Álomkölcsönző (novellák, Mentor Kiadó, 2014); Erdélyi legendák (Mentor Kiadó, 2014); Volt egyszer egy város (regény, 1969–1978, Székely Könyv­tár, Hargita Kiadóhivatal, 2014)
** Nappali holdfény (regény, Mentor Kiadó, 2013); Szomorú hold (Forrás, 2013. július–augusztus)