Dani Erzsébet tanulmánykötetéről

A tudás személyessége

Régóta gondolkozom azon, hogy az irodalomtudomány, a történetírás, a néprajz és a többi „kultúratudomány” miben különbözik alapvetően a természettudományoktól vagy az olyan társadalomtudományoktól, mint a jogtudomány, a közgazdaságtan vagy a szociológia.

Végül is arra az eredményre jutottam, miszerint a megszerzett és felkínált tudás személyességében: abban, hogy nem akarja elkerülni, kiküszöbölni a tudományos munka és a tudományos eredmények tárgyilagos világából a személyiség kezdeményező és rendező szerepét, azt, hogy a rendszerezett tudás mögött nem pusztán valamiféle információ-szerző és ezeket az információkat rendbe tévő, minél inkább személytelen intellektuális munka (és tudás) áll, hanem személyes érdeklődés, tapasztalat, meggyőződés. Ez szabhatja meg szerintem a „kultúratudományok”, a „szellemtudományok”, mondjam így: „lelkületét” – az „ars scientiae”-t. Dani Erzsébet Identitásgyarmatosítás Erdélyben című könyve ilyen tudós munka: nem csak a megszerzett tudás, a kicédulázott könyvek és folyóiratok könyvtárnyi tömege áll mögötte, hanem a személyes érdekeltség is, az, hogy a szerző lelki és morális értelemben  kötődik ahhoz a tárgyhoz, tudniillik az erdélyi magyarság, közelebbről a székely nép történetéhez, kultúrájához, amelyet kutat és bemutat, összefoglal és analizál. És természetesen személyesen kötődik ennek a kultúrának a hősi képviselőihez, olyanokhoz, mint Benedek Elek, Tamási Áron, Nyirő József, Balázs Ferenc és a többiek. Mindez számára személyes ügyet jelent. A tudományos adalékok tengernyi sokaságát és az elemző biztonsággal az olvasó elé tárt műértelmezéseket valójában ez a személyes érdeklődés és érdekeltség fogja össze, ez ad számukra a tudományos elemzéseknél talán fontosabb és meggyőzőbb szellemi erőt. Ahogy Dani Erzsébet megkeresi és megtalálja az irodalmi művek mélyén kibontakozó szellemi értékeket, így a kulturális emlékezetet és az identitást kifejező szellemiséget, az valóban azt a meggyőződést erősíti meg az olvasóban (bennem is), hogy bizony a szépirodalom, az írói sorsok, maga az irodalmi kultúra nem csak a tudományos kutatás tárgya lehet, hanem egy emberi közösség (ezúttal nevezetesen az erdélyi magyarság, a székely nép) közösségi életének és lelkiéletének, nemzeti identitásának fenntartója, védelmezője is. Ezért ajánlom az Erdélyt-szerető, az erdélyi magyarság élete iránt érdeklődő olvasó figyelmébe ezt a kutatói szorgalommal, tudósi elmélyedéssel és nemzeti felelősségtudattal megírt könyvet.