Hegedűs Imre János tanulmánykötetéről

A napjainkban már romániai településnek számító, Székelyhidegkúton született Hegedűs Imre János, író, irodalomtörténész legújabb, a Napkút Kiadó gondozásában, 2012-ben megjelent tanulmány- és esszékötete, Az író fénye a székely származású szerző töprengéseit, elemzéseit tartalmazza.
A szerző 70. születésnapja alkalmából összeállított válogatásban úgy követ nyomon lírikusokat, művészettörténészeket, monográfusokat és szociológusokat, hogy egyidejűleg saját világlátását, életérzését is beleszövi a kontextusba. Ilyen módon az általa megtapasztalt élmények és összegyűjtött ismeretek birtokában tágul az olvasó horizontja, a történések aktív befogadójává válik.

A három nagyobb fejezetet tartalmazó gyűjtemény (Arcok, viták emlékek, Tudósvilág, Olvasólámpa ) rangos folyóiratokban megjelenő recenziók, könyvismertetők, esszék igényes válogatása. A válogatás legtöbb írása a Hitel folyóiratban látott napvilágot, de jelen van a palettán több prominens folyóirat és napilap: Kortárs, Magyar Napló, Magyar Nemzet, Műhely, Agria, Helikon, Valóság, Tiszatáj.
Hegedűs Imre Jánosról, a kötet hátlapján olvasható rövid summázatból megtudjuk, hogy életét Székelyehidegkút- Budapest - Bécs  állomáshelyeken tölti kisebb nagyobb megszakításokkal, s Márai tanácsát követve úgy néz Nyugatra, hogy egy pillanatra sem törölheti ki magából a Kelet felől érkező ember sajátos attitűdjét, világlátását.
A szerző széles merítéssel, kellő tudományos igénnyel, de ugyanakkor a közérthetőség kritériumait is betartva rajzolja meg az olvasónak az életútjában szerepet játszó személyiségek portréját, illetőleg feltárja személyes életútjának jelentős mozzanatait.
Hegedűs Imre János Csiki László emlékének szenteli ezt a hihetetlen irodalmi érzékenységgel összeállított, jelentős irodalmi és történelmi személyiségek életútját végigkísérő töprengést, a nyitó és záró tanulmány így teszi a válogatást méltó keretbe.
Az Arcok, viták, emlékek fejezet első írása a kivételes tehetségű Csiki László életútját villantja, akinek a mindennapjait meghatározó események "torokszorítóak, akárcsak verseiben a világot őssejtig boncoló-lebontó  vizsgálódások."
A Forrás második nemzedékéhez tartozó Csiki László – eredetileg magyar-román szakos tanár – verseiben költői fegyvertárának gazdagságát csodálhatjuk meg, prózai írásai nagyfokú tömörítő képességről árulkodnak. A tanulmányban említett verseskötetek (Esőt kaszáló, Szőcs István bevezetőjével), majd a Kellékek  1972-ben a valóság olyan jeleit fürkészik, melyek az átlag halandó számára láthatatlanok. Nem véletlenül idézi írásában Hegedű Imre János Csikinek azt az önértékeléses vallomását, mely szerint úgy érzi, József Attila és Kassák között van az a kötél, amelyen neki végig kell mennie.

A kötet szerzőjének nagyon is emberközeli méltatásában sikerül az olvasót eligazítani abban a bonyolult líra-labirintusban, melybe a költő bennünket invitál, s ilyen módon, emberközeli aspektusból képes az olvasóval szót értenie. Az abszurd és a groteszk mindvégig uralkodók Csiki világában, mely egyszerre „fájdalmas” és „boldogító”, tehát abszurd.

Hegedűs Imre János a győri Műhely-ben közzétett írása csak motiválja az olvasót, hogy e rendkívül sokoldalú: költőként, elbeszélőként, dráma és forgatókönyvíróként ismert egyéniség munkásságát jobban megismerje, hiszen az 1984-ben Magyarországra települt szerző dolgozott a Magvető Kiadó szerkesztőjeként, s a Magyar Napló versrovat vezetőjeként is tevékenykedett.

Feltétlenül hangsúlyozni szeretném, hogy csak a teljességre törekvés igénye nélkül lehet Hegedűs Imre János tanulmánykötetéből a gondolalat ébresztés szándékával 'szemezgetni ' egy könyvismertetés terjedelmi határainak limitált volta miatt.

A válogatás hatalmas ismeretanyagot ölel fel, analizál és kommentál, egyidejűleg olyan sajátos élményanyaggal fűszerez, mely az olvasónak megfelelő kedvcsináló ebben az irodalmi-művészeti -szociográfiai terepjárásban.
Az írások között tallózva megismerkedhetünk négy olyan irodalmi életmű modellel is, melyek világirodalmi ranggal bírnak, s melyekbe, Hegedűs szerint, a magyar irodalom jeles alkotói is beilleszthetők.

A Kányádi, Csoóri, Juhász Ferenc és Tornai József modell arra példa, hogy lehet és kell értékes írásokkal meghódítani a világot napjainkban is, mert a "legszebb, legbékésebb, leghumánusabb hódítás mindig a művész hódítása".

A Befejezetlen interjú-ban a néhány évvel ezelőtt elhunyt Beke Györgyöt kísérhetjük el életútján, akit az egyik legszorgalmasabb terepjáró íróként tartottak számon, s aki a valóság riporteri megközelítése mellett élményanyagai regényes feldolgozására is törekedett. S miközben írt, műfordított, s utat tört a moldvai csángók felé, "egy pillanatra sem állt meg benne a nemzetféltés, a magyar kultúra entitásának, a magyar identitás megőrzésének igéit zengte megállíthatatlanul."
Még midig az Arcok, viták, emlékek fejezetében idézi fel a szerző Zalán Tibor világegyetemét, akit nem lehet mindennapi mércével mérni, hiszen, miként Hegedűs Imre János hangsúlyozza, könnyebb a kört négyszögesíteni, mint azt a Zalán Tibort korlátok közé szorítani, aki az Arctalan nemzedék című esszéjével botrányhősként tett szert közismertségre.

Hegedűs Imre János Bécshez kötődése azt az üzenetet is hordozza, hogy ebben a városban még lehet magyarnak maradni, s számos adattal erősíti meg a korszerű magyar irodalom kialakulásának bécsi színhelyeit.
Egy másik írásban Mikes Kelemenre emlékezik, s bizonyítja, hogy mindig megteremthető a közeg, ahova az egyén elmenekülhet, mégis úgy tarthatja a kapcsolatot a külvilággal, hogy sikerül megőriznie a társaság illúzióját.
Néhány oldalt lapozva már Banner Zoltán művészettörténeti tevékenységét és művészetértelmezését olvashatjuk, bepillanthatunk Árkossy István művészetének valódi lényegébe, s egyidejűleg igazat adhatunk Hegedűs Imre Jánosnak abban, hogy a művész számára "nemcsak esztétikai feladat a festés, hanem morális indíttatású kötelesség is."
Olvasás közben számos személyes élményt oszt meg velünk, érdekes adatokat szolgáltat mint a Bécsi Napló munkatársa, de mint a korábbi Szabad Európa Rádió tudósítója is autentifikálja a történéseket a Skultéty Csaba: Mi is volt a Szabad Európa Rádió? Egy szerkesztő visszaemlékezései című írásában.

Ahogy haladunk végig a lapokon, mind világosabban látjuk, a székely származású, romániai magyar írók, európai kultúrtörténetbe asszimilálódásuk során, sajátos arculatukat megőrizve, európai szintű tudásról, műveltségről, bölcsességről tesznek tanúbizonyságot.
Benedek Elek születésének 150 évfordulója kapcsán a székely sors identitását mindvégig megőrző, a paraszti sorból induló, díszkötéses könyvek szerzőjeként ismert személyiség úgy marad meg előttünk örökre, mint a magyar irodalom emblematikus figurája.

A Tudósvilág fejezetének indító írása a Kincses Erdély, melyben Hegedűs Imre János az Academica Transsylvanica- Beszélgetések erdélyi tudósokkal című kiadványt méltatva 50 tudós gondolatait állítja fókuszba az erdélyi hazafiságról, a nép, a táj a nyelv szeretetéről.

Erdély irodalmi életének megismeréséhez olyan alkotók járulnak hozzá, akik igényes és sokoldalú kutatómunkát végezve törekedtek arra, hogy a "szétdarabolt ország legnagyobb, történelmében, kultúrájában leggazdagabb részének irodalmát teljes gazdagságában fölmutassák", hangsúlyozza a szerző. Az Erdélyi utakon című fejezetben Hegedűs Imre János  Pomogáts Béla: Magyar irodalom Erdélyben című kötetét méltatja. Pomogáts Béla azon akadémikusi szintű irodalomtudósok közé tartozik, akik a rendszerváltást követően már szabadon írhattak, minden kultúrpolitikai megkötöttség nélkül. Az elmúlt évek során több irodalomtörténész igényes munkája szentel hosszú oldalakat az erdélyiség, a romániaiság fogalmának tisztázására.
Így, hiánypótlásként kerülhetett a polcokra Balázs Tibor: A romániai létköltészet története 1919-1982 című kötete, de további igényes műveket prezentáló szerzőket említhetünk meg, mint Láng Gusztáv, Bertha Zoltán, Kántor Lajos, Ködöböcz Gábor, a teljesség igénye nélkül.
A Felsőmagyarországi Kiadó Vízjel sorozatának köteteiről is olvashatunk, ahol ismét találkozunk Pomogáts Béla nevével, de igencsak gondolatébresztő impresszióként hagy bennünk nyomot Ködöböcz Gábor: Megtartó párbeszéde, melyben a szerző a párbeszéd nagymestereként faggat a mikrofon előtt, s itt kerül említésre Nagy Gábor: Az értelmezésig és tovább  című munkája is, melyben Hegedűs Imre János szavait idézve, az író töpreng Nagy Gáspár, Szilágyi Domokos, Baka István, Buda Ferenc, Utassy József költészetének domináns jegyein, a nemzeti, népi jellegen, a játékosságon, európaiságon, regionalizmuson.

A gyűjtemény harmadik felvonásában, az Olvasólámpa fejezetnyitó írásában SzakolczayLajos: Párbeszédek és perbeszédek című beszélgető könyvébe lapozhatunk, ahol a szerző 25 interjúalannyal társalog ,vele pedig Ködöböcz Gábor vált szót a tőle megszokott mesterfokon. A teljesség igénye nélkül olyan szellemóriás nevét említhetjük itt, mint Csoóri Sándor, de mögötte szorosan sorakoznak  Buda Ferenc " táltosigéi", Határ Győző "világszínháza" , Csorba Győző "fegyelem-rendje", Kalász Márton "finom csöndje ", Szilágyi Domokos  "vitustánca", Lászlóffy Aladár " világkultúrája", de ott van Orbán Ottó is, a "megátalkodott magánzó".

A szellem kicsapongásait azonban mederbe lehet terelni, s hogy Ködöböcz Gábort idézzük, "a misszióként megélt munkavégzés közben Szakolczay a konfliktusokat is vállalja."

Az Olvasólámpa alatt gyönyörködhetünk László Noémi Papírhajó kötetének versvilágában, mely a szavak bravúros építkezésével folytatja azt a megkezdett utat, melyet leginkább Dsida Jenő neve fémjelez.
Néhány fejezet után már Paizs Tibor: Erdélyi prikulicsok- Egy honfoglaló garabonciás álomlátása kalauzol bennünket vallomásos könyve színtereire. Hegedűs Imre János zeneművel rokonítja e mű szövetét, a műben "életre kelnek a hősök, mindenek előtt Erdély méltóságai, akik akkor voltak országló fejedelmek, amikor Magyarország mint önálló állam megszűnt létezni."
Csak átmenetileg lehet most Hegedűs Imre János kötetét becsukni, hiszen számtalan tanulmány és könyvismertetés várja még a búvárkodni kész olvasót, számtalan írás tárja elénk a székelység jellegzetes azonosságtudatát a megváltozott történelmi és kultúrpolitikai miliőben, s fogalmazza meg a hazája sorsáért felelős értelmiség gondjait.

Hiszem, hogy Hegedűs Imre János e válogatással értő módon hozzájárul az erdélyi magyar táj, irodalom és művészet kincsestárának feltárásához, s az értékek megőrzéséhez.


Hegedűs Imre János: Az író fénye, tanulmányok, esszék, Napkút Kiadó, 2012.