Egykori magyar utazó az Újvilágban

Igen kiélezett közéleti-politikai viták és küzdelmek zajlottak a magyar reformkor idején. A legnagyobb visszhangot kiváltó munkák két reformarisztokrata, a Széchenyi és a Wesselényi nevéhez fűződnek. A Hitel (1830), a Világ (1831), a Stádium (1833), illetve a Balítéletekről (1833) mellett viszont az erdővidéki kisnemesi családban született Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában (1834, 1835) című könyvét mint a korszak nagy könyvsikerét, a polgárosodás valóságos kézikönyvét, az új eszmékkel ismerkedő értelmiség bibliáját tartja számon az irodalomtörténet. 

Az egy nemzedékkel Bölöni előtt járó másik székely tudós és utazó, Kőrösi Csoma Sándor Keletre indult 1819-ben, keresvén a magyarok őshazáját Ázsiában, a fiatalabb hazánkfia pedig, ugyancsak gyermekkori álmát és vágyát követve, Nyugatot választotta úti céljául, hogy megismerje a szabadság és demokrácia újkori szülőhazáját. S minthogy régi vágyát sikerült valóra váltania, megírta az Egyesült Államokban és Kanadában tett úti élményeit, s éppen egy olyan időszakban jelentette meg Kolozsvárt, amikor javában folytak a magyarországi reformküzdelmek, s amikor heves politikai-közéleti viták bontakoztak ki Erdélyben is a feudális kötöttségek és elmaradottság ellen, a haladásért és polgárosodásért.

Bölöni Farkas Sándor útitársával 1831. július 27-én Londonból indult – ahogy írja – Amerikát láthatni, és ugyanazon esztendő december 15-én lépett újra Európa földjére. Mondhatni naprakész tájékozottságú utas volt a jogi végzettségű Bölöni, ami az Újvilág földrajzi, történelmi és társadalmi kérdéseit illeti, s ottani tartózkodása idején is arra törekedett, hogy – a korabeli megnevezést használva – az Egyesült Státusokról hiteles források alapján a legfrissebb tudnivalókat közvetítse itthoni olvasói számára. Útirajzának egy másik erénye, hogy olvasmányos munka, szerzője élményszerűen számol be tapasztalatairól, találkozásairól – fogadta őket Wa­shingtonban az éppen hivatalban lévő elnök is! –, megosztja korábban, illetve az utazás során szerzett ismereteit. Miközben számba veszi az idegent, a számára újat – s mindezt már-már eszményítve! –, nem tud nem gondolni arra, amit alaposan ismer, a saját hazája állapotára, s nem egyszer szomorúan jegyzi meg, hogy „egy magyar utazónak sokszor kell sóhajtani, ha hazája emlékét is mindenütt viszi magával!” (89.)

Ugyancsak sóhajtás, mély érzelmek törtek fel az utasból, mikor 39 napig tartó hajóút után meglátta Amerika partjait. „Az lengett fel lelkemből ezen sóhajtásban: ha vajon e szép hazában a szabadság, az elnyomott emberiség és jussok [jogok] menedéke helyét valóban megtalálom-e?” (25.) – írta, s az útirajz egészéből az derül ki, hogy mindezt megtalálta. Egyenesen a csodálat hangján beszélt mindenről, ami fogadta az államokban: „Szorgalom és jólétre s a szabadság érzetei közt mívelődött emberekre találni mindenütt.” (67.) A feketék rabszolgaságban tartásán kívül – amit kárhoztat –, mondhatni mindenért lelkesedik. Egyik megjegyzését akár összegezésnek is tekinthetjük: „Ha szabad konstitúció, kedvező éghajlat, termékeny föld boldoggá tehetnek valakit, itt mindazt feltalálja, s még csak víg elme, könnyű vér és tiszta lelkiismeret kell, hogy e helyen a legboldogabb legyen az ember.” (140.)

Bölöni Farkas az amerikai társadalom széleskörű bemutatása által (viselkedési normák, oktatás-nevelés, tömegtájékoztatás, közművelődés, tudomány, egyházi élet, büntetés-végrehajtás, politikai és jogi keretek, gazdaság s a többi) hazája számára kívánt mintát mutatni. Meg volt győződve, hogy „egy idegen világ vonzó leírásával nemzeti ügyet szolgálhat.” (Jancsó Elemér) A szabadság és demokrácia elkötelezett híve és hirdetője volt mostoha hazai viszonyok között, majd’ két évtizeddel az 1848-as polgári forradalmak előtt...

Ezúttal is levonhatjuk a következtetést, hogy a magyar utazó nyitott szemmel jár a nagyvilágban, és az idegenben látottak a hazája felemelkedésének és jólétének előmozdítását erősítik benne. Ma már a „Státusok” eszményítésétől bátran eltekinthetünk, de magának Bölöni Farkas Sándornak a szellemi teljesítményére fel kell néznünk. Elég indok ez is, hogy újból kézbe vegyük útirajzát, amely a Székely Könyvtár-sorozat 41. köteteként nemrég jelent meg a Hargita Kiadóvállalatnál Lövétei Lázár László szerkesztésében. (www.szekelykonyvtar.ro)


Székely Hírmondó