Tisza Kata terápiás verseiről

Az írás gyógyít, de az olvasás is

Tisza Kata legújabb könyvében mindenkihez szól. És bár a mindenki fogalma elég tág, mégis nehezen hinném el, hogy ne találna bárki is olyan sorokat, gondolatokat a kötetben, amit ne tudna visszaforgatni a saját életébe. Légy bár házas vagy kapcsolatban élő, szerelmes vagy szerelemre vágyó, megcsalt vagy csalfa, a szíved mélyéig csalódott és meggyötört, reményvesztett, gyászoló, magányos, szeretethiányos, kihasznált, összetört vagy éppen romjaidból újra feltámadó, életigénylő, ezek a versek valószínűleg téged is megérintenek majd.


A legjobb hely a városban te vagy című kötet terápiás versei forgószélszerűen kavarják fel az emberi érzéseket és olyan dolgokat hoznak felszínre, amikre nem is gondolnánk. Csak úgy, mint a terápiás foglalkozások, nem válaszokat adnak a szánkba, sokkal inkább kérdéseket vetnek fel bennünk, amik után nekünk kell megtalálnunk a válaszainkat. Ezek a válaszok pedig nem mindig jók és szépek, ahogy Tisza Kata sorai sem adnak mindig feloldozást. Nyílhegyesen pontosak, olykor nyersek és kegyetlenek, és nincs felesleges mellébeszélés bennük. Ahogy a terápiák első és legfontosabb pontja az őszinteség és nyitottság, úgy ezeket a verseket is csak úgy érdemes olvasni, ha valóban kitárjuk feléjük az elménket és akkor is befogadjuk őket, ha azok fájnak. Lehet, eleinte még feszengünk tőlük, de a vers biztonságot és elfogadást adó légkörében közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, megérthetjük életünk meghatározó szakaszainak homályosabb összefüggéseit, majd észrevétlenül kezdhetjük jobban érezni magunkat tőlük.

Nem meglepő, hogy a műfaj újdonsága (terápiás versek), sajátossága és érdekessége miatt sokan vették kezükbe az elmúlt időszakban ezt a könyvet. Ezeket a sorokat nemcsak egyszerűen egy válás utáni nő írta, hanem belekerültek a szerző pszichológiai életkutatásai, coaching praxisának meghatározó pillanatai is. Tisza Kata önmagából és pácienseiből gyúrt össze egy kötetre való verset, amit hat ciklusra tagolt: házasság, válás, gyász, magány, minták és rehab. Az említett felosztásból pedig jól kitűnik, hogy a szövegekbe egyfajta trauma-feldolgozó ívet rejtett, ami által közelebb juthatunk önmagunkig, érzések szabadulhatnak fel bennünk és ezeknek az érzéseknek a megértésében és feldolgozásában is segítségünkre lehetnek a versek. Az bizonyos, hogy ez a terápiás líraság valahonnan valahová elvezeti az olvasót; talán egy aktuális válságban, vagy egy régmúlt, de még nem feldolgozott valóságban találkozik a befogadóval.

Érdekes, hogy a szerző – talán valamiféle japán mintára –, nem használ semmilyen központozást, így nincsenek a versekben vesszők, pontok, sem egyéb írásjelek, melyek esetlegesen elvonnák a figyelmet a lényegről, a sorok mondanivalójáról. A szavak önmagukban nem is igénylik ezeket. Néhol még nélkülöznek mindenféle helyesírási logikát is, és inkább valamiféle belső rím tartja össze verseket.

Tudnivaló, hogy Tisza Kata többek között terápiás jelleggel kezdett el írni, ami nagyon érződik a versein, hiszen mindegyik olyan, mintha csak kiszakadt volna belőle. És ahogy az írás pozitív, gyógyító hatása mérhető, úgy az olvasásé is. Ameddig az írás megtisztítja az elmét, addig az olvasás feltölti. A kötet esetében kérdésekkel és katartikus feloldással. 

Bár ezek a versek biztosan nem fognak kanonizálódni és beépülni az irodalmi köztudatba, mégis ajánlom mindazoknak, akik valami elgondolkodtatót, lelket megérintőt, talán sebeket feltépőt majd begyógyítót keresnek. Azoknak, akik úgy érzik, szükségük van a terápiára és az önreflexióra, melyen a kellően nyitott olvasót Tisza Kata kézen fogva vezeti végig.


Tisza Kata: a legjobb hely a városban te vagy. Scolar Kiadó, 2018