Az Erdélyi gyermekenciklopédiáról

Enciklopédia erdélyi gyerekeknek erdélyi gyerekekről és nemcsak

Vitathatatlan, hogy a Zágoni Balázs és Kürti Andrea által jegyzett Erdélyi gyermekenciklopédia örökzöld kötet, nemcsak mert a megjelenés óta eltelt öt évben nem veszített aktualitásából, sőt. Ismételten újraolvasásra sarkalja a kortárs gyerekkönyvek olvasói mellett az utóbbi években egyre népszerűbb gyerekek számára írt útikönyvek iránt érdeklődőket. Kiváló kiegészítő olvasmány az elmúlt évtizedben megjelent városokat felfedező, azok történelmét és jelenét bemutató, gyerekeknek, illetve családoknak szánt útikalauzok mellett.

Gondolhatunk itt elsősorban a Zágoni Balázs és Zágoni Bálint által gondozott Koinónia kiadónak a Projectograph kiadóval közösen kiadott Kincses Kolozsvárjára, majd a Projectograph kiadó által továbbvitt, igen nagy sikerű Kincses Képeskönyv sorozatra, ami 2007-től napjainkig hat erdélyi és két magyarországi várost mutatott be Kolozsvártól Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Segesváron és Csíkszeredán át Visegrádig és Székesfehérvárig. De e sorozattal párhuzamosan több anyaországi kiadónál szintén számos olyan sikeres, gyerekeknek szóló, valamely várost vagy térséget ábrázoló útikalauz jelent meg, mint például Benjamin Guides Kiadó által 2006-ban kiadott Benjámin Budapesten. A Budapestet ábrázoló útikalauzok közé sorolható még többek között Farkas Zoltán, Sós Judit és Szabó Mária 2008-ban kiadott Budapest gyerekekkel című kötete, valamint a szintén általuk jegyzett Balaton – Budapest gyerekekkel című családi útikalauz vagy az óvodásokat megszólító Schmal Róza Budapesti böngészője (2012), Gévai Csilla Amíg utazunk (2013) és Amíg zötyögünk (2014), Entz Sarolta, Mészáros János és Jánosi-Halász Rita Bolyongások Budapesten – Két egér kalandjai (2009) című kötete, illetve Bartos Erika remek, 2017-ben indult a várost bejáró Brúnó Budapesten című sorozata és Tittel Kinga Mesélő Budapest című könyve 2016-ból. E gyerekeknek és családoknak szánt útikalauzok felsorolása természetesen könnyedén folytatható további városokat megjelenítő művek feltérképezésével, ami egyben azt is jelzi, hogy mennyire virágzik ma és milyen gazdag a gyerekkönyvek és útikönyvek peremműfajaként létrejött, gyerekeknek és szülőknek, sőt pedagógusoknak szóló útikalauzok.
Az Erdélyi gyermekenciklopédia az erdélyi vagy az onnan éppen elszármazó kisgyerekeknek és családjaiknak szóló könyv. A huszonegyedik századi erdélyi gyerekek által megtapasztalható világ ismereteit osztja meg az olvasóival. Úgy ismerteti a régió jellegzetességeit, hogy közben valójában arra a fajta nyitottságra tanít, amin keresztül a Föld legkülönfélébb helyei és népei iránt is kíváncsivá tesz és egyben képessé arra, hogy a sokszínűséget megismerhessék és elfogadhassák már a legkisebb olvasók is. Zágoni Balázs és Kürti Andrea kötetének egyik legerősebb vonása ez, hogy miközben Erdély lakósságát, szokásainak változatos palettáját, az itt élők vallásait, népi hagyományait és a mindennapi életét körvonalazza, mindig nyitva hagy egy ablakot arra, hogy a világ más térségeit se felejtsük szem elől. Mindennek hátterében pedig a kultúrák és népek gazdagságának a megragadása áll. Erre erősít rá, hogy e kötet nemcsak a kisgyerekeknek szól, hanem remek alapot ad a közös családi olvasásokhoz is további beszélgetéseket elindítva a feltett kérdései révén.
Ennek jegyében a kötet első, Milyen nyelvet beszélünk című fejezete röviden bemutatja Erdély legmeghatározóbb nemzetiségeit, miközben visszakérdez az olvasóra, hogy ő hol él, milyen népeket és nyelveket ismer még? Ezt a széles látókört tükrözik az illusztrációk is, hiszen az erdélyi régiók térképen való elhelyezése nemcsak Románia és Magyarország, illetve Európa viszonylatában történik, hanem a Föld országainak és térségeinek sokszínű ábrázolásában nyer teret. Szintén ezt a nyitottságot nyomatékosítja a térképek alatt látható emberek sora, akik között nemcsak egy székely, egy román, egy szász és egy cigány ember alakját fedezhetjük fel, hiszen helyet kap mellettük egy-egy zsidó, arab, bennszülött és keleti ember figurája is, akik mind-mind a saját nyelvükön üdvözlik a kötet olvasóit.
Az enciklopédia tematikus tömbökre épülő oldalpárokban általánosan vázolja a legfontosabb településformákat, a család és a rokonok szövevényes kapcsolódásait, az örömteli és a szomorú családi eseményeket, valamint ünnepeket, hogy ki vezeti a településeket és az országot, a mesterségeket és foglalkozásokat és az oktatási intézményeket. A további fejezetekben a figyelmünk egyre inkább az emberre és szükségleteire terelődik. Így olvashatunk arról, hogy hol vásárolhatunk, milyen élelmiszereket ehetünk, hogy vigyázhatunk az egészségünkre, milyen gépek vesznek körül bennünket, milyen változatos módon teremthetünk kapcsolatot egymással, mennyire sokféleképpen öltözködhetünk az ízlésünk, a foglalkozásunk vagy a népi szokásaink, népviseletünk jegyében, milyen sok féle vallás révén élhetik meg hitüket az emberek. Erdély, mint országrész ismertetése a régió nemzeteinek legfontosabb ünnepeinek leírására is kitér, mint ahogy megmutatja a térség jellegzetes sportágait, művészeteit, valamint a viruló zenei és táncművészeti adottságait. A kötet utolsó két oldalpárja az utazásnak szenteli a figyelmet, ízelítőt nyújt és ötleteket ad arra, hogy hogyan és milyen látványos, emlékezetes helyeket és városokat érdemes a kisgyerekes családoknak meglátogatni.
A kötet beszédmódjára jellemző nyitottság mellett szót kell ejteni arról is, hogy mindenik téma tálalásakor a narrátor szavaiból kiérződik egy erős, féltően terelgető hangszín is, amellyel a gyerekeket nemcsak a saját egészségük védelmére, vagy a kultúrák és más emberek tiszteletére, hanem a környezetünk és a természet megóvására, illetve az állatok védelmére is biztatja. E sokszínűség és gazdagság járja át Kürti Andrea illusztrációit, amint vizuálisan is megjelenítik Erdély jellegzetes tájait és betekintést nyújtanak az itt élők mindennapjaiba.


Zágoni Balázs – Kürti Andrea: Erdélyi gyermekenciklopédia. Mindennapi életünk. Koinónia, Kolozsvár, 2013.