Farkas Wellmann Éva: Parancsolatok c. kötetéről

A mózesi tízparancsolat 21. századi olvasatát adja Farkas Wellmann Éva Parancsolatok című kötete, mely az ótestamentumi törvények aktualitását elsősorban filozófiai-etikai szempontból vizsgálja meg. Az erkölcsi dimenzió mellett mégis talán az esztétikai a lényegesebb, végtére is versekről van szó – és a versekhez írt dalokról.

A megvalósulás szempontjából lényeges, hogy Farkas Wellmann Éva megrendelésre dolgozott: Orbán Ferenc, az Evilági együttes vezetője kérte fel a munkára, vagyis eleve megzenésítésre szánt verseknek kellett kikerülniük a szerző tolla alól (ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy nem dalszövegekről van szó). Korábbi kötetei is tanúsítják: Farkas Wellmann Évának nem esik nehezére a fegyelmezett, szabályos ritmusú versek írása, a kötött formák alkalmazása (gondoljunk csak szonettjeire), ezúttal talán még szikárabb, kimértebb a versbeszéd, még letisztultabb a forma. A szerző mind a tíz verssel bizonyítja, hogy nagyon fekszik neki e kötött formakultúrájú líra: ritmikailag és rímek szempontjából is úgy ír tökéletes verseket, hogy nem érzünk csikorgást, rímkényszert, a kötött forma ellenére a gondolat szabadon árad (ezt mutatják a gyakori soráthajlások is). A formák, ritmusok változatosak (van szonett ezúttal is, természetesen), ami jól mutatja, hogy a kötöttség azért nagyon is tág határokat jelent: költői alkattól függően inkább lehetőséget, mint gúzst.
És akkor a tartalomról: azok a versek tetszettek jobban, amikor Farkas Wellmannn Évának sikerült hozzátennie az adott parancsolathoz, amikor sikerült új, meghökkentő megvilágításba helyeznie, ezzel felvillantania a mélységét a sok használat révén némileg kiüresedett alaptételnek. A didaktikusságot (ami miatt riasztó lehet sokak számára a tízparancsolat), a pátoszt, a morális megmondást sikerül elkerülnie, ha nem mással, hát némi játékkal, csavarossággal. Pedig ilyen szempontból nem volt könnyű dolga: a mózesi parancsolatokhoz igazodva a versbeszéd megszólító, te-beszéd: vagyis egyenesen Isten szól az emberhez. Az eredeti változathoz képest ugyanakkor a megszólalás talán nem annyira kategorikus: egy megértőbb, elfogadóbb Isten képe rajzolódik ki (nem akarok vallásfilozófiai eszmefuttatásokba bonyolódni, de kicsit olybá tűnik, mintha a szerző újszövetségi szemszögből közelítené meg eme ószövetségi szövegeket).
Abszolút kedvencem a kötetből az És hosszan élhetsz című (a „Tiszteld atyádat és anyádat” parancsolatra), mely a szülőség misztériumát fogja meg a hétköznapi ember dimenziójából: „Tiszteld szülőd, mert érted eljegyezte/magát az örök ébrenléttel,/fájdalmat szabadított magára,/túlzott örömmel maga bírt el.//Elhagyta miattad nyögve szerzett,/féltett önzését és magányát,/mikor mindebbe belebőgtél,/felmondott a gáláns halálnál,//kételyeit és milliónyi/gátlását mind reád ruházta,/hogy belső békéddé lehessen/mindez, vagy mindennek hiánya.”
Farkas Wellmann Éva a mögöttes válaszokat keresi, a parancsok okait, eredőjét: mert ilyen a mai ember, érteni és értelmezni kíván. A „Ne lopj” parancsolat hátterét így világítja meg: „elvenni mástól végképp el ne vedd,/úgyis hány tárgy tartja már fogva lelked,/árnyékol rád (a kar meg felnevet),/ s birtoklása magad-rablásba kerget.”
A parancsolatokból kiindulva Farkas Wellmann Éva olykor egészen új szentenciákig jut, új összefüggéseket tár fel, a „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot” tétel kapcsán például a pletyka és a gyűlöletbeszéd elutasítására fókuszál: „Mit rád adott a földi ittlét,/gyűretlenül, s mielőbb vedd le. Esetleges, ki merre, mit lép - /ne válaszolj a gyűlöletre.”
A szerző használja a bibliai motívumvilágot is, ugyanakkor a versnyelv mai, hisz a parancsolatok tipikus 21. századi élethelyzetekre vannak adaptálva. Emberközelivé teszi a szövegeket, de kiforgatni nem akarja őket jelentésükből: eredeti és mostani céljuk is az, hogy megkönnyítse az egymással és Istennel való viszonyunkat. Így, versgondolatként és zeneként valahogy tényleg könnyebb nem holt anyag gyanánt tekinteni ama kőtáblákra és tartalmukra.
A nagyon is szemrevaló kiadványt Ferencz Zoltán, a gyergyószárhegyi művésztelep vezetőjének grafikái díszítik, mellékletként pedig adott az Orbán Ferenc és az Evilági zenekar CD-je: a versek zenei továbbgondolása. A dalok szintén a változatosság jegyében születtek: sokféle hangulat, stílus, hangszerelés. Összességében: költő és zenész kiváló koprodukciója.

Egy kis ízelítő a megzenésítésből – Orbán Ferenc, Evilági.


Farkas Wellmann Éva: Parancsolatok. Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete. Budapest, 2018.