Kornis Ottó: Füst c. regényéről

A Füst a legelső magyar, erdélyi holokausztkönyv. 1945 végén jelent meg, szerzője némileg ismert volt a romániai magyar olvasók körében, hiszen írásai jelentek meg különféle irodalmi lapokban, társszerzője egy remek színdarabnak is, melyről ragyogó, izgalmas beszámolók jelentek meg jóformán minden fontosabb sajtótermékben (mára teljesen elfeledték).

Az 1911-ben Kolozsváron született, jogot végzett Kornis (Kohn) Ottó megjárta a haláltáborokat, az őrültek szemében nyilvánvaló bűne az volt, hogy zsidó nemzetiségű volt. Gyenge szíve ellenére túlélte a haláltábort; gyerekkorában szívbetegséget diagnosztizáltak nála, orvosai abban sem voltak biztosak, hogy megéri negyvenedik életévét. 1949-ben halt meg Budapesten, halálának körülményei nem tisztázottak (dokumentumok hiányában ez valószínűleg így is marad), halotti bizonyítványában vérmérgezés szerepel halála okaként, holott – miként a Füst kitűnő utószavát jegyző Tibori Szabó Zoltán megjegyzi – ez majdnem lehetetlen, hiszen a haláltábor minden gyötrelmét kibírta, hazajött Kolozsvárra, megírta a Füst memoárregényt (valójában művét nehéz besorolni, lehet akár dokumentumregénynek is tekinteni), további publikációi jelentek meg, majd Budapestre költözött, ahol tovább folytatta jogi praxisát. Számos jel inkább arra utal, Kornis öngyilkosságot követett el, halotti bizonyítványában a halál oka azért az, ami, hogy vallásának megfelelően, és ne kitagadottként temessék el.
Kitűnő regénye teljesen visszhang nélkül maradt. Jelen kiadása a második kiadás. Furcsa – vagy nem is annyira. A korabeli beszámolók (1945 és 1950 közöttire tehető ez az időszak) ugyanis egyszerűen képtelenségnek vélték a hazatérők beszámolóit, a szisztematikus emberirtást, vagy ha tudtak is róla, jobbnak látták a hallgatás zavaros ködébe burkolózni. Ki tudná megemészteni, hogy Kornis hetvenkét társa közül mindössze négy jött haza? Napjainkra már felfogtuk ezeket a történéseket (bár érthetetlen módon most is vannak holokauszt-tagadók); ironikus módon a műben is szerepel egy rész mely ezt tárgyalja: egy napon történelemként tanítják mindezt az iskolákban.
Kornis művében is ugyanúgy ott van az éhezés, a krematórium, a tífusz, a megalázás minden formája, a jobbra élet, balra halál mozdulata, ő mégis kiemelkedően az emberi mivoltot tárgyalja. Apróságok, melyek az emberséget bemutatják, a nemtudást, a tagadást. Például: a szerző csiszológépen dolgozik (rabszolgamunka a Krupp üzemekben), szemébe kőszilánk csapódik, „civil” mestere rutinszerűen eltávolítja a szilánkot, szigorúan meghagyja, aznap délután ne írjon, olvasson – vagyis fogalma sem volt, miféle életet él zsidó alárendeltje a lágerben, számára lehetetlen ott az írás, olvasás. Ugyanide sorolható, amint a lakosság már az SS katonák szeme láttára eteti a foglyokat, tiltakozásul az elvesztett, de tovább folytatott ördögi háború ellen. Ezek a szerző meghatározó eszközei a Füst műben.
Az a fajta mű ez, melyet ismét föl kell fedeznünk, vissza kell helyeznünk jogaiba. Nem Kornis Ottó kéri ezt, hanem a történelmi igazságosság.

Mentor Könyvek Kiadó, Minerva Művelődési Egyesület Kiadója, 2019